AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Petőfi kortese, Vajda János barátja

Kelemenben — állapítja meg Mikszáth Kálmán — „a német hivatalnokból és a magyar táblabíróból van valami; mindkettőből az, ami jó bennük. Komoly, hallgatag férfi ... Pontos, szorgalmas tisztviselő, kinek a hivatal szoba ja a világa s aktái a societasa."

10 Emelkedését is elsősorban példás hivatalnok voltának köszönheti. ,,E1 is feledém levelemben kérdezni épen ezért — olvashatjuk Szokolay Istvánnak, az ismert jogi írónak Kelemenhez intézett soraiban —, mire mindjárt kancellári változáskor

11 gondoltam, t.i., hogy az Ön állapotjára volt-e valami befolyással? Csakhogy olyan egyént, ki mit sem követel, tűr, húzza az igát, s kinek jelességét nagyon lehet használni — mindenki kedvelhet — ha mint sokszor gondolám, mondám is — nem méltányol."

12 Mindezzel Kelemen is tisztában van: „Alkalmaztatásom iránt — nyugtatja meg édesapját — bármely kormányrendszer alatt nincs kétségem. Ha a magyar világ marad majd lassanként lábra fog Ligyan — sajnos — megint kapni, az az egész világon páratlan — sokszor, hogy ne mondjam a szemérmetlenséggel határos protectionális rendszer; de a grófok, bárók, és negyedmágnásocskák mellett azért mindig nélkülözhetetlen fog maradni a szegénylegény is — avégre, hogy legyen ki az igát húzza."

33 Édesapjához, Kelemen Gergelyhez írt levelei adják a legjobb kulcsot Kelemen Mór jelleméhez, politikai felfogásához, társadalom-szemléletéhez. A forradalom bukása után, majd kudarcot vallott irodalmi kísérletei romján, előtte is a Vajda János fogalmazta módon merülhetett föl a kérdés: ,,Az egyes ember, akinek önálló vagyont a sors nem adott, kénytelen dolgozni, szolgálatba állni, vagy koldulni, rabolni menni, vagy öngyilkossá lenni, tertium non datur. Melyik a helyesebb, józanabb, erkölcsibb út e három közül?"

14 Kelemen a munkát, a hivatalt választotta. 1848—49 tragédiája, az ötvenes évek nem teljesült reményei, és az emigráció sikertelen próbálkozásai őt is, mint honorácior társai közül sokakat, arra a meggyőződésre juttatták, hogy a magyarság előtt egyetlen lehetőség áll, az Ausztriával való megegyezés. A hatvanas évek derekán gazdasági érvek is támogatják már az előbb elsoroltakat: „[•••] bizony a kiegyezkedéshez nem sok remény van — számol be édesapjának —, pedig ha rendbe nem jövünk, koldusbotra jut a szegény ország, elveszünk."

15 ElkéjDzeléseibe természetesen jócskán keveredik illúzió is, környezete hatása alól sem tudja teljesen kivonni magát: „A magyar — olvashatjuk az előbb idézett levélben —, mióta a mostani felséges uralkodó Ház alatt van, sohasem volt még oly n&gj úr a birodalomban, Bécsben, az udvarnál, mint most; soha iránta őszintébb jó-akarattal az uralkodó nem viseltetett — mint most; — s ha e ritkán előforduló kedvező pillanat hasznát nem becsüli, meg nem ragadja, — ám lássa aztán, ha nagy kárát vallandja [...]". A kiegyezés után bekövetkezett állapotokról Vajda Jánosra emlékeztető keserűséggel szól: „Földváry tiszteletbeli fogalmazó igaz ugyan, hogy kamarás és gazdag erdélyi úrfi, de alispán még eddig nem volt, hanem lehet belőle nemsokára, miután most ha valaki uracs és protectiója van minden lehet, ha képessége nincsen is. Péld. legközelebb Erdélyben valami Tamás nevű gubernális fogalmazócskát főispánnak, illetőleg fogarasi főkapitánynak neveztek ki. Zlatonovics horvát báni táblai titkár — mert a horvát tartományi gyűlésen a kormány programmját a hivatalnok-követek közül, egyedül ő pártolta — most egyszerre Hofráthtá nevezték ki; a kereskedelmi minisztériumhoz mindenféle rőföskereskeclő legényeket, sensált, kikopott ispánt stb. titkárokká mikké tettek; egy fiatalembert, kinek öccse Eötvösnél nevelő volt, — nekem pedig őmaga [a] 61-dik országgyűlés alatt írnokom volt, földhitelintézeti pénztárnok-segédi szerény állásából ugyancsak a kereskedelmi minisztériumhoz osztálytanácsosnak nevezték ki stb., stb. Brrr ... az ember szintén hideglelést kap, ha úgy látja és ismeri az embereket és tapasztalja, hogy igen ritkán más tekintet, mint a protectio egyedül az, mi sok embert most kenyérhez juttat [. . .]"

16 „Magyarországnak — állapítja meg — a szerencsés alkotmányos helyzete és idei bőter22* 339