AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara és a könyvek

A Magyar Kamara és a könyvek F ALLEN BÜÖHL ZOLTÁN A Magyar Kamara a XVI. századtól kezdve egyre nagyobb, egyre növekvő szerepet játszott a magyar közigazgatás történetében. Volt időszak, amikor a királyi kancellária mellett az egyetlen tényleg működő magyar főhivatal, dikasztérium volt. Szerepe nem merült ki eredeti rendeltetésének, a pénzügyigazgatásnak intézésében, átnyúlt a gazdaságszervező, honvédelmi, sőt a kulturális terrénumra is. Ha szerepe ebben többnyire nem is kezdeményező, hanem csak kivitelező, ez a kivitelezés is időnként nagyon nehéz, sokszor szinte megoldhatatlan feladat elé állította a kamarát és azokat, akik ügyeit intézték. Pénzt előteremteni, különösen kulturális szükségletekre, nemcsak a török háborúk idején, a XVI— XVII. században volt nehéz, hanem később, még a XVIII. században is, amikor az ország gazdasági élete fellendülőben van, területe megszűnik csatatér lenni, és megkezdődik a magyar kultúrtáj mai képének kialakulása. Jórészt ma is fennálló, az ország minden részén megtalálható impozáns épületek: templomok, kastélyok, kolostorok, kúriák és polgárházak a tanúi ennek a kiépülésnek. A pénzgazdálkodástól elszokott magyar lakosság megtakarított garasait azonban mindegyre elviszik az ismétlődő dinasztikus háborúk, s az elavult adózási rendszer, mely a privilégiumokon alapszik, nem teszi lehetővé a még nagyobb arányú fejlődést. A Kamara, mint gazdaságirányító szerv, közvetve is segíti a kulturális életet, a kezelt tőkék kamataiból nemcsak építkezésekre, hanem olykor nyomdákra, könyvekre is juttat. Igaz, ezt jobbára felsőbb utasításra teszi; de maga az ügyintézés is szükségessé teszi, hogy a könyvkultúra számára is jusson valami a Kamara által kezelt pénzekből. A királyi határozatok végrehajtása során a Kamara által eszközölt kifizetések közt több irodalom- és művelődéstörténetünkben szereplő, jelentős személy nevét találjuk. Időrendben az első ilyen név Istvanffy Miklósé. 1578. január 20-i kelttel 2000 forint gratiálét, kegyadományt kap.

1 Ám ez még nem a történetíró Istvanffy teljesítményének méltánylása, hiszen a Historiarum de Rebus Hungaricis

2 csak 1622-ben jelent meg Kölnben. Lengyelországi kiküldetéséért 1589-ben nyert 800 forintja sem tekinthető másnak, mint diplomáciai missziója költségmegtérítésének.

3 Még az 1629. augusztus 4-én leányának, Draskovics Jánosné Istvanffy Évának folyósított 7302 forint sem kegyadomány, hanem csupán a már csaknem másfél évtizede elhunyt, volt hivatalviselő Istvanffy hátralékos fizetésének folyósítása, melyet Istvanffy életében nem kapott meg.

4 A kor pénzügyigazgatásában -20 305