AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - V. Windisch Éva: Szabadpolcos történettudományi kézikönyvtár szerkesztésének néhány kérdésér?l

konként az általános források, s a politikai történeti, gazdaság- és társadalomtörténeti és művelődéstörténeti források elkülönítésével; ezt követi az országgyűlések anyaga, s a törvény- és rendeletkiadások. A régészeti feltárások leírásai a korszakos források között foglalnak helyet). A magyar történelem harmadik egysége, a Feldolgozások szakcsoport további három alfejezetre oszlik. (1. Gyűjtemény kötetek, 2. Általános művek, ezen belül köztörténet, magyarok külföldön, nemzetiségek története, Magyarország és a külföld kapcsolatai, 3. Szakterületek monográfiái, a következő, tovább bontott alfejezetekkel: gazdaságtörténet, társadalomtörténet, az államapparátus története, a hadügy és a katonaság története, jogtörténet, művelődéstörténet, egyháztörténet.) A Feldolgozások szak rendszerében az időbeli tagolás szerepe másodlagos: minthogy a gyűjtés során az összefoglaló művekre helyeztünk nagyobb súlythelyesebbnek látszott a tárgy szerinti elsődleges differenciálás. Az egyetemes történet 108 szakcsoportja négy nagyobb egységre bomlik (összefoglaló művek, korszakmonográfiák, szakterületek monográfiái, egyes területek és országok története). Az egyes országok története nagyobb anyag esetén tovább tagolódik, különösen ott, ahol területi változások lényeges tartalmi változásokat okoztak (pl. a szlovákság története 1919-ig a magyar történelem nemzetiségtörténeti fejezeteibe illeszkedik, 1919 után Csehszlovákia történeténekrésze). A szakcsoportokat a tartalmi szempontoknak megfelelően, az egyes szakcsoportok terjedelmére való tekintet nélkül alkottuk meg, abból a megfontolásból kiindulva, hogy a szakember kutató nem általános tájékozódást kíván (ill. ha azt kíván, több szakcsoport átnézésével ezt is megkaphatja), hanem konkréten körülhatárolt tárgyra keres forrásanyagot vagy irodalmat (az esetek többségében nyilván általa már ismert művet), s kisebb fáradság számára a szakrendszer áttekintése, mint nagy terjedelmű szakok könyvanyagában való keresgélés. Mindamellett — minthogy a szakrend jelenleg csak szakkatalógus formájában áll fenn — nem látszik lehetetlennek, hogy a végül is rendelkezésre álló könyvanyag szakrendi felállítása a szakrend módosítását — bizonyosfokú egyszerűsítés, esetleg egyes szakok összevonása — fogja szükségessé tenni. *** Szabadpolcos kézikönyvtárak jellemző vonásának látszik a mobilitás — még akkor is, ha nem aktuális irodalmat, hanem a tudományos kutatás céljaira szánt, egy tudományszak reprezentáns műveit felölelő gyűjteményt tartalmaznak. A könyvanyag lassú, de folyamatos felújítása, a szakrend ezt követő módosítása elengedhetetlen feladat akkor, ha a kézikönyvtár magas színvonalon kívánja ellátni feladatát: a kutató tudósok újszerű, munkájukat talán minden más könyvtári szolgáltatásnál nagyobb mértékben előmozdító kiszolgálását. Fentiek célja csak a jelenlegi helyzet rögzítése lehetett. Bízunk azonban abban, hogy a felrajzolt vázlat némi módszertani tanulsággal szolgálhat az egyes tudományszakok és a szabadpolcos könyvtár viszonyának eddig nem vizsgált kérdéseiben. Jegyzetek 1. Az elvégzett munkálatok mintegy 18 000 kötetnyi (16 000 tétel) deziderátumot eredményeztek. Mivel azonban a deziderátumok 100%-os kielégítésére nem lehet számítani, s mivel a többlet-probléma nem a szempontok szűkítésével, hanem folyamatos — az új 292