AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - V. Windisch Éva: Szabadpolcos történettudományi kézikönyvtár szerkesztésének néhány kérdésér?l

fel nem lelhető adatokat nyújthatnak. Ezeket a segédkönyveket esak adattár­jellegük különbözteti meg a történeti forrástól — egyesek közülük határesetet alkotnak forrás- és segédkönyv között. E segédkönyvek egyik csoportja az elmúlt korszakok személyiségei közötti tájékozódást teszi lehetővé, mint a világi és egyházi név- és címtárak, sematizmusok, országosak és kisebb területre kiter­jedő érvényűek — le egészen a telefonkönyvekig. A névtárak a név és a hivatali funkció közlésére szorítkoznak. Az életrajzi segédkönyvek másik csoportja, a gyakorlati céllal készült biobibliográfiák, vagy terjedelmesebb életrajzok gyűjte­ményei azonban már a felsorolt személyiségek pályájáról, munkásságáról is tájé­koztatnak. Ilyenek pl. a képviselők életrajzgyűjteményei, az egyes törvényható­ságok vezető egyéniségeinek életrajzi lexikonjai, akár önállóan, akár helytörté­neti mű részeként jelentek meg. Néhány példa: Somogyi Zsigmond: Magyarország főispánjainak albuma. Szombathely 1889. — Kormány főtanácsosok albuma. Bp. 1931. — Ezer kortárs. Az 1936-os év lexikona. Bp. 1936. — Helyi gyűjtemények: Békés vármegyei fejek. Békéscsaba 1929. — Fejér megyei fejek. Bp. 1929. — Somogy vármegye kis lexikonja. Kaposvár 1937. De tájékoztatást adhatnak a korszak kutatójának a kisebb jelentőségű személyek életrajzgyűjteményei is: iparosok, arany- és ezüstkalászos gazdák, tanítók, postások életrajzai; ezek az életrajzok, hanem is egyenként, de tömegük­ben, egy-egy társadalmi vagy foglalkozási csoport vizsgálata szempontjából lehet­nek jelentősek. Az ilyen természetű gyűjtemények elsősorban az 1867 és 1945 közötti korszak termékei, s annak kutatásához nyújtanak segítséget. A nem tudományos céllal készült segédkönyvek második csoportja hely­történeti vonatkozású. Ide tartoznak a helységnévtárak, régiek és újabbak (a vasúti menetrenddel együtt); azután az egész ország vagy egy-egy terület topo­gráfiai, földrajzi, gazdaságföldrajzi — a XVIII. században és a XIX. század elején statisztikának nevezett — leírásai, Bél Mátyástól Schwartner, Korabinszky, Magda Pál munkáin keresztül Fényes Elek műveiig. A XIX. század második felében meginduló modern értelemben vett statisztikai munkálatok azután már nemcsak helytörténeti, hanem minden vonatkozásban felbecsülhetetlen segítsé­get nyújtanak az egy-egy időszak gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyait kutató történésznek; a politikai történeti kutatásoktól eltekintve úgyszólván minden tárgykörben szükség van ezekre a vizsgálódások megalapozásához. Ugyan­akkor bizonyos tárgykörök kutatói e statisztikai kiadványokat segédkönyvi jelle­gükön túlmenően forrásként használják fel (a par excellence gazdaság- és társada­lomtörténeti, valamint a demográfiai kutatásokhoz). 4 Természetes, hogy a történeti kézikönyvtárnak e statisztikai sorozatokat a maguk egészében tartalmaznia kell. A segédkönyvek vonatkozásában még egy műfaj: a gyakorlati céllal készült mutatókönyvek műfaja érdemel említést. Elsősorban a törvény- és rendelet­gyűjteményekhez a jogi gyakorlat számára készült mutatók azok, amelyek az idő múlásával tudományos segédeszközzé váltak. (Pl.: Bihari Béla: Index juris Hungarici. Bp. 1936. — Térfi Gyula: Kettős mutató a hatályos magyar tarvények gyűjteményéhez. 1000—1914. Bp. 1916.) A segédkönyvek ismertetett második csoportjának segédkönyvként, kiemel­ten való elhelyezése nem látszik célszerűnek: helyük inkább a megfelelő tárgy forrásművei között van, vagy (életrajzi, topográfiai műveknél) a jellegüknek meg­felelő nagyobb szakcsoportokban. 283

Next

/
Oldalképek
Tartalom