AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Takács Menyhért: A bibliográfiai hivatkozások, a cikk-kivonatok (analízisek), a szerz?i összefoglalások és szabványosításuk

séges, ugyanígy a kezdő lapszám megadása lényeges, az utolsóé viszont sokszor hiányzik" stb. De még inkább igazat kell adnunk az érdemes szerzőknek, akkor, amikor azt mondják, hogy ez a bonyolult és változatos gyakorlat múlhatatlanul „minősíthetetlen összevisszaságra" vezet abban a pillanatban, amint az adatok gépi feldolgozásához akarunk hozzákezdeni. A kivonatok (analízisek) és szerzői összefoglalások tárgyában az alábbi nemzeti szabványokat hozták: Franciaország: Documentation. Analyses et resumes cfauteurs. 1963 NF Z 44—004. Lengyelország: Przepisy bibliograficzne. Streszczenia autor skie artykulu. PN-62 N-01168. Portugália: Análises bibliográficas e resumos de autor. NP-418 1966. Románia: Publicatii periodice. Bezumate de autor si refer ate bibliográfiáé. STAS 6442—61. Törökország: Öz ve yazar özeti. 1965. TS 196. Venezuela: Sumarios y sinopsis. NORVEN 82—6 63. Ezek a nemzeti szabványok több érdekes negatív jellemvonással rendelkeznek. Első ilyen negatív jellemvonás a nemzeti szabványok kis száma. Egyes, a szabványosítás területén különben élenjáró országok (főként Angliára, az USA-ra, és Németországra gondolunk itt!) nem hoztak nemzeti szabványt a kivonatok (analízisek) és szerzői összefoglalások tárgyában. A meghozott szabványok legnagyobbrészt az ISO R 214 megjelenése körüli években születtek, egy sincs közöttük, amely az ISO ajánlásánál régibb keletű lenne. A legmeglepőbb mégis a negatív jellemvonások közül az, hogy hiányzanak az egyéni eltérések, legfeljebb bizonyos formai különbségek tapasztalhatók. Mindezek ismeretében talán azt kell gondolnunk, hogy az ISO szabvány nagyon jól sikerült, de a szabványosítás maga ezen a téren nem a legsürgősebben szükséges vagy legalábbis nem ismerték még fel szélesebb körökben a szabványosítás szükségességét. De gondolhatjuk azt is, hogy maga a nemzetközi szabvány nem egészen elégíti ki az igényeket, s így a létrejöttében elsősorban szerepet játszó országokon kívül másutt nem keltett visszhangot. Nem lehet kétséges, hogy ez az utóbbi elgondolás tükrözi jobban a tényállást. Erre mutat az UNESCO igen eleven érdeklődése a kérdés iránt, és aktív részvétele a szabványosítás munkájában. Említettük, hogy az UNESCO adta ki a szerzői összefoglalások kalauzát (Guide pour la redaction des resumes d'auteurs), valamint a Code-ot (du bon usage en matiere de publications scientifiques), mely lényegében ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Az UNESCO beavatkozása a kérdés rendezésébe azt jelenti, hogy szeretné sürgetni és minden igényt kielégítővé tenni a nemzetközi szabványosítást ezen a téren. Eljárása nem saját kezdeményezésére, hanem felkérésre (a Conseil Économique et Social des Nations Unies sur l'organisation et la fonctionnement des services de resumes analytiques dans les différentes disciplines scientifiques et techniques kérésére) történt. Ezzel kapcsolatban bizonyos felmérések is történtek, amelyek nagyon jellemzőek a szerzői összefoglalások elveinek nemzetközi egységesítésére irányuló erőfeszítések szempontjából. Megállapítást nyert, hogy az 1960. évben megjelent fizikai folyóiratcikkek 90%-a, a kémiáik 75—80%-a a szerzőtől magától szerkesztett összefoglalóval jelent meg. Ugyanaz a szerv azonban, amely ezt megállapította (Bureau des resumes analytiques du Conseil International des Unions Scientifiques) felmérte azt is, hogy 13 ország 166 folyairata főszerkesztőinek csak 38%-a ismerte az UNESCO kiadásában megjelent kalauzt (Guide pour la redaction des resumes 18* 275