AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Faragó Lászlóné: A katalógusgondozás elemzése

tósi probléma fordult elő, de ahhoz elegendő adathoz jutottunk, hogy megállapíthassuk: a katalógusszerkesztés nem normázható, igen igényes tartalmi és ehhez kapcsolódó technikai munkát követel. Megállapításunkat természetesen csak saját katalógusainkra és a most folyó munkálatokra tehetjük, az általánosítás nem áll szándékunkban, mert a szerkesztés természetesen függ az adott katalógus állapotától, és attól, hogy a bekerülő cédulák mennyire egységes gyakorlat alapján, milyen munkafolyamat eredményeként jöttek létre. A szerkesztés során kibukó munkaigényes hibajavítás csökkentésének megvannak a lehetőségei. A katalogizáló osztály egészének feladata ez, hozzátéve, hogy a szerkesztés — munkánk természetéből adódóan — sohasem válhat egyszerű cédulabesorolássá. A hibák felszámolása során adódó problémák viszonylag nagy részét •— a kéthetes felmérés és a gyakorlat alapján megállapíthatjuk — a szerkesztők önállóan meg tudják oldani. Fennmarad azonban egy rész, amelynek felszámolásához a nagy gyakorlattal rendelkező címleíróknak kell dönteniök. Megerősödött az az álláspontunk, hogy az előzetes behasonlítás nélkülözhetetlen a címleírás elkészítése előtt. A címleírásoknak a katalógushoz viszonyítva kell készülniök, tehát helyes, ha a címleíró a katalógusban előre látja a leírás környezetét, azt, hogy az elkészült cédula hová fog kerülni. így biztosítható a címleírások egységes szemlélete, csökkennek az egyéni megoldásokból adódó címleírási variánsok. A hiányzó adatok egy jó része már a katalógusból megállapítható (névkiegészítések, névvariánsok, testületi név stb.), kevesebb további utánjárásra lesz szüksége a címleírónak és a névalakoknál is eleve biztosított az egységes használat. Az előzetes hasonlításnál, ha a címleír.ó újabb forma mellett dönt, gondoskodhat a meglevő korábbi forma megfelelő javíttatásáról; ez a munka nem terheli feleslegesen a szerkesztést, ugyanakkor erősödik a katalógus egysége. Fokozottabban kell ügyelni arra is, hogy csak hibátlan, olvasható levonatok kerüljenek a katalógusba. Ennek érdekében intézkedtünk, hogy mind az adrémalevonó, mind a szerelő-irányító állomás ügyeljen a hibás, olvashatatlan levonatok forgalomból való kivonására. Ugyancsak a szerelő-irányító gondos munkája szükséges a helyes rendszókiemeléshez (aláhúzáshoz), mivel a katalógusszerkesztés a már indikált utasítások végrehajtója, és ha az indikáció pontatlan, a szerkesztő munkáját nehezítjük. Véleményünk szerint az elemzés eredményes volt: tudatosabbá tette munkánkat, jobban rávilágított az egyes munkaállomásokon folyó munka szerves összefüggésére, arra, hogy az egyik helyen lazábban végzett munka, hiba, a másik állomáson sokszorosan nagyobb gondot okoz. Az elemzés lehetőséget adott néhány ismétlődő probléma megelőzésére, megerősítette egyes munkaszervezeti intézkedésünk helyességét. Megnyugtató választ kaptunk arra is, hogy a legfontosabb katalógusainkban a végzett munka színvonalas. Megmutatta továbbá, hogy mind a katalógusszerkesztéshez, mind a katalógus állandó revíziójához időt kell adnunk ahhoz, hogy a Nemzeti Könyvtár követelményeinek megfelelő katalógusok jöjjenek létre.* * Köszönetet mondunk osztályunk munkatársainak, akik az elemzésben aktívan és segítőkészen vettek részt: Bácz Kálmánné, Zilahi Tamásné, Velich Sándorné, Horváth Tiborné, Sándor Erzsébet; és a felülvizsgálatban részt vevő kollégáinknak, különösen katalógusunkat nagy szakértelemmel átnéző Szabad Györgynének. 244