AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Berczeliné Monori Erzsébet: Ismeretlen Arany- és Petőfi-kézirat az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben

Ismeretlen Arany- és Petőfi-kézirat az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben BEBGZE LIN É M ON OBI ERZ S É B E T A Nemzeti Színház első nagy színészgárdájának egyik legjelentősebb tagja volt Egressy Gábor. Az életével és pályájával foglalkozó irodalom gazdagsága — a kortársakéhoz viszonyítva — már egymagában is bizonyítéka egyénisége színes, sokoldalú, problematikus és ellentmondásokban bővelkedő voltának. Kora egyik legműveltebb, sokat olvasó, tudatos színésze volt, aki önmagát, elképzeléseit, véleményét meg tudta fogalmazni — és úton-útfélen kerekedett vitáiban síkra is szállt megvédésükre. Életrajzírója, Rakodczay Pál, a hálás és rajongó tanítvány s a rokon ízlésű művész odaadásával örökítette meg Egressy színészi-írói-polemizáló és szerkesztői tevékenységét.

1 Cikkünk közelebbi célja az, hogy Egressynek író-kortársaihoz való viszonyát, a, Shakespeare -fordítások terén kifejtett buzgalmát, valamint lapszerkesztői tevékenységét elevenítse fel abból az alkalomból, hogy az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában és a Kézirattárban néhány, eddig közzé nem tett dokumentum került elő. Mint vérbeli színész, jó szerepeket keresett magának. Olvasmányai, a pesti német színház műsora, bécsi, párizsi utazásai és tapasztalatai korán Shakespeare-re terelték figyelmét. 1838-ban ott találjuk a Nemzeti Színház színészeinek Pesti Drámafiizér elnevezésű vállalkozásában, mely az ő, valamint Fáncsy Lajos és Szigligeti Ede szerkesztésében külföldi klasszikasok, köztük is elsőül Shakespearedrámák fordítását tervezte. Az előfizetési felhívás és az egész kezdeményezés eredménytelen maradt. A színház továbbra is esetenként keresett fordítókat.

2 Egressy is próbálkozott egy-egy hatásos részlet átültetésével németből (Macbeth, Coriolanus); saját gyakorlatából kellett tapasztalnia, mennyire hiányzik Shakespeare méltó, színpadra alkalmas, művészi fordítása. Ezért lett fáradhatatlan harcosa annak a gondolatnak, mely még az Athenaeum-körben fogant meg, hogy a legkiválóbb költők — Arany, Petőfi, Vörösmarty — készítsék el a teljes magyar Shakespeare-fordítást. Az ügy érdekében lelkesen buzdította íróbarátait, s 1848ban közzétett Indítványában^ patetikus-szenvedélyes hangon írásban is megismételte elképzeléseit. Patronáló testületként a Nemzeti Színházat javasolta, sőt az anyagi honorálásra vonatkozóan is vetett fel ötleteket. A három költő közül Petőfihez fűzte Egressyt a legszorosabb baráti kapcsolat. A fiatal Petőfi rajongott Egressyért, őt tartotta mintaképének, hiszen maga is színészi babérokra vágyott. Egressynek jól esett az ifjú nyílt, fenntartás 231