AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

mintegy 50%-kai 35% ellenében. A többi nyelvek (magyar, francia, cseh) részesedése csekély; összesen alig éri el a 15%-ot. Ezekkel a tényekkel szorosan kapcsolatosak a gyűjtemény jellegére vonatkozó megállapításaink. A legelső, ami szembetűnik, hogy a könyvanyagban jelentős tudománytörténeti értéket képviselő munkák váltakoznak népszerű, áltudományos vagy éppen kuruzsló jellegű írásokkal. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy Magyarországon 1770 előtt nem folyt orvosképzés,

61 s a társadalom legtanultabb rétegei is híjával voltak mindenféle egészségügyi műveltségnek, nem lehet csodálkoznunk ezen, sőt inkább az kelthet elismerést bennünk, hogy ennek ellenére is egy főúri könyvtárban annyi becses orvosi munka gyűlt össze, mint itt. Szélesebb körű orvostörténeti ismeretek híján szakszerű referátumot nem adhatunk, be kell érnünk néhány beszédes tény kiemelésével. Az anyag négy csoportra tagolódik: általános és gyakorlati orvostani, továbbá sebészeti, szülészeti, anatómiai és állatorvostani, majd növénytani, kémiai és ásványtani, s végül gyógyszertani művekre. Maga ez az osztályozás is sokoldalú érdeklődésről és némi szakszerűségről tanúskodik. Mindezek a diszciplínák ti. az egyetemi orvosképzés tantárgyai voltak. Még inkább jellemző az anyag becsére, hogy a szerzők között — túl a klasszikus orvostan antik és középkori nagyságain, Hippokratészen,

62 vagy a salernói iskola

63 orvosain — olyan „modern" nagy nevekre bukkanunk, mint Albrecht von Haller

u berni, majd göttingeni professzoré, az önálló fiziológia megalapítójáé, vagy Carl von Linnéé,

65 a biológia halhatatlan mesteréé, vagy Hermann Boerhaave leydeni egyetemi tanáré, akinek Institutiones de meihodo medendi című műve hosszú időn át szerte Európában alapvető szakkönyv volt.

66 De találkozhatunk a XVIII. századi középeurópai orvostan kiválóságai, Heinrich Johann Crantz,

67 Joseph Jacob PlencJc

68 és Anton von Störk

69 bécsi professzorok műveivel is. S — ami bennünket még közelebbről érint — vannak a gyűjteményben jeles magyar orvosok által írt munkák is: Sambucusnaik Vegetiuskiadása (Basel 1573), egy-egy könyv Köleséri Sámueltől, Torkos Justus Jánostól, Csapó Józseftől, Mócsi Károlytól, Adami Páltól, Kelin Gottliebtől, Madács Pétertől, Mádai Dávid Sámueltől, Molnár Jánostól (+1810) és Tolnai Sándortól.

70 Előfordulnak külföldön megjelent hungaricumok is; érdekesek ezek között az Illésházyak trencsénteplici fürdőjének gyógyhatását ismertetők. Jellemzők a szép számban szereplő doktori disszertációk, továbbá a kéziratos vagy nyomtatott herbáriumok, orvosságos és füves könyvek (RMK I. 278), házi patikák, ló- és marhaorvosló könyvek és a letűnt századok félelmetes járványainak (pestis, himlő), vagy gyakori betegségeinek (köszvény) leküzdésére írt munkák a XVI. század végéig visszamenően. 4. Gyűjteményünk „philosophiá" szakja

71 nem egyértelmű a társadalmi tudatnak azzal a formájával, amit ma filozófiának nevezünk: a lét és tudat egymáshoz való viszonyának tanulmányozásával. Bár — tudjuk — a XVI—

XVIII. század tudományossága voltaképpen már megteremtette a modern értelmű bölcseletet — mégis az egyetemeken meggyökeresedett középkori fogalmak a köztudatban tovább éltek egészen a XIX. századig; így a filozófiáé is a Septem artes liberales értelmében. Ez a maradiság annál különösebb, mivel a szaktudományok újkori progressziója a valóságban már régen felbontotta a klasszikus kereteket s az oktatás a Van Swieten-íéle reformok óta a magyar egyetem bölcsészeti karán sem korlátozódhatott többé a trivium és quadrivium tárgyaira.

72 A dubnici könyvtár „philosophia^ osztálya azt a különös átmeneti állapotot 70