AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

tavaszán foglalta el új helyét a Széchényi Országos Könyvtár.

29 Most már bőséges hely volt a teljes könyvanyag felállítására. Erre azonban még hosszú ideig nem kerülhetett sor, mert az elkészült pompás palotának nem volt sem berendezése, sem elegendő személyzete. A csakhamar bekövetkező 1848/49-i események, majd az önkényuralom csaknem két évtizedre lehetetlenné tették e problémák megoldását. A Bach-rezsim és az utána következő kormányok alatt minden kezdeményezés bürokratikus lehetetlenségbe fulladt. Sokban hozzájárultak a technikai csődhöz azok a személyi veszteségek is, amelyek a Múzeumot érték. Még a beköltözés időszakában, 1847 elején meghalt József nádor és benne az intézet elveszítette azt a lelkes és energikus pártfogót, aki nagy befolyásának latbavetésével minden nehézséget el tudott hárítani a fejlődés útjából.

30 Még előbb, 1846 nyarán eltávozott az élők sorából Horvát István a Széchényi Országos Könyvtár anyagának kitűnő ismerője, aki az ekkoriban már 100 000 kötetnyi országos gyűjtemény célszerű rendezését legszerencsésebben biztosíthatta volna.

31 S mindkettőjüket megelőzően, már 1838ban elhunyt Illésházy István is, aki a dubnici könyvtár sorsára befolyással lehetett volna.

32 Mátray Gábornak, a Széchényi Országos Könyvtár Horvát István után következő őrének egy emberöltőre terjedő könyvtárosi működése alatt csak igen lassú ütemben haladt előre a konszolidálódás. A személyzet csak 1860 után emelkedett két, majd három főre; a bútorozás is évtizedekig elhúzódott. így 1865-ig csupán a Széchényi Ferenc-féle törzskönyvtárnak és segédkönyvtárnak, valamint kéziratgyűjteménynek rendezését és felállítását lehetett végrehajtani. Az Illésházy-könyvtár az új Múzeum-épületbe való beköltözés után húsz évvel, az átvétel után harminc évvel is feldolgozatlanul hevert, akárcsak a többi nagy könyvtártestek: a Jankovich Miklós- és a Horvát István-féle.

33 Fordulatot a Széchényi Országos Könyvtár elhanyagolt állapotában csak az 1867. évi osztrák—magyar kiegyezés, s a nyomában megalakuló polgári nemzeti kormányrendszer hozott. Báró Eötvös József kultuszminiszter 1869-ben végre módot, lehetőséget talált a könyvtár teljes berendezésére és a szükséges személyi létszám biztosítására. Egy fiatal könyvtártiszt, Barna Ferdinánd pedig tucatnyi ideiglenes munkaerővel „rohammunka"-szerűen pár év alatt rendet teremtett a Széchényi Országos Könyvtárban. A kb. 150 000-nyi állományt 1875-ig maradéktalanul felállították és katalogizálták.

34 Ez alkalommal eldőlt az Illésházy-könyvtár sorsa is. A nagy rendezés — amelyet Eötvös miniszter rendeletére az ún. müncheni könyvtári rendszer szabályai szerint hajtottak végre — merev szaktudományi kategóriákra volt alapozva, s mint ilyen, a könyvanyag tekintetében nem tűrt semmiféle történetileg kialakult külön könyvtártestet. Azokat a szervesen összefüggő nagy állagokat, amelyek egy vagy több gyűjtő élete munkájából álltak össze, kíméletlenül szétbontották, s darabjait sok-sok szaktudományi főszakba, alszakba, mellékszakba sorolták be. Áldozatul esett e buzgalomnak az alapító Széchényi Ferenc könyvtára is, s természetesen méginkább Illésházyé. Az utóbbinak Barna Ferdinánd a nagy klasszifikáláskor már a nevét sem tudta; a Magyar Könyvszemlében megjelent beszámolójában mint „Istvánffy-könyvtárt" emlegette.

35 A dubnici gyűjtemény tehát elmerült az Országos Könyvtár könyvtengerében mielőtt a hazai respublica litteraria megtudhatta volna, mit is kapott tulajdonképpen. Igaz, Horvát István 1835-ben bizonyára tüzetesen átforgatta a 61