AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: A magyar emigráció irodalmi munkássága a két világháború között

tén értékes kiadványokkal szolgálta az ellenállás ügyét. A földalatti magyar sajtó» szervezőjePapp Lajos volt, aki Bölöni Györggyel és Károlyi Mihállyal kapcsolatba lépve építette ki folyamatosan új lapok létrehozását, sokszorosítását és terjesztését. Ilyenek voltak a Magyar Függetlenségi Mozgalom „Magyar Szemle" című lapja, továbbá a „Harcos nő", a „Riadó", a „Petőfi" többek között. E lapoknak nem kis szerepük volt abban, hogy a párizsi barikádokon háromezer magyar csatlakozott a francia ellenállók harcához. A franciaországi magyar emigráció könyvkiadása — bár volumene nem éri el a bécsit vagy a moszkvait — színvonalát tekintve szintén rendkívül jelentős. Az 1919-et követő első évekből egyetlen ilyen kiadványról van tudomásunk, Tarcali Róbert Quand Horthy est roi című könyvéről, melynek mondanivalóját meg plasztikusabbá teszik Vértes Marcel kitűnő illusztrációi. Néhány évi szünet után, 1927ben, két értékes francia nyelvű hungarika-antológia látott napvilágot Párizsban — ezeket nem tiltották ki az országból —, a Gara László, a maquis későbbi harcosa,, által szerkesztett elbeszéléskötet, és a Pogány Béla összeállította versgyűjtemény. Mindkettő célja: a francia olvasó számára ízelítőt nyújtani a korabeli magyar irodalomból. Bölöni György tollából — a lapokban megjelent írásain kívül — két kitűnő irodalomtörténeti mű látott napvilágot a száműzetésben, Az igazi Ady 1934-ben, majd a háború idején intő szóként a Hallja kend, Táncsics! Kiemelkedő könyvkiadói vállalkozás volt a magyar nyelvű Monde sorozat,. Károlyi Mihály, Bölöni György és Aranyossi Pál közös ügye, melynek négy darabja került kiadásra: Hasek Svejk-je, Taraszov-Rodionov Csokoládé című regénye, Ernst Glaeser A 902-esek című világhírű háborús műve, végül a fiatal erdélyi kommunista író, Szilágyi András Űj pásztor-a,. Gaál Gábor a Monde sorozatról írván a „Korunk" 1930. 7—8. számában így értékeli azt:" . . .olyan magyar könyvkiadót vezet be a magyar könyv történetében, mely egy évtized mulasztását teszi jóvá." Értékesek voltak a Párisi Munkás és a Szikra naptárai is, éspedig nem csak a politikai irodalmat illetően — Lukács György, Landler Jenő, Hidrossik Jánoscikkei —, hanem a bennük közölt szépirodalom tekintetében is. Az 1926. évi Párisi Munkás naptárában jelent meg egy számunkra eddig ismeretlen Illyés vers,, a Minket már semmi meg nem állit című, Kaposi Bálint álnéven, továbbá Gábor Andor, Mácza János, Komját Aladár, Barta Sándor, Térítő Pál, — igazi nevén Kahána Mózes — versei. Figyelemre méltó továbbá az Arma Pál nevével jegyzett Hat proletár tömegdal, vagy a Ifar&w&se-előszóval ellátott Proletár Daloskönyv. A francia, angol és más külföldi kiadók figyelmét is felkeltette, a magyar és német kiadásokból már ismert Szenvedések könyve — Bölöni Györgyné tollából — melyet francia nyelven Elammarion adott ki 1929-ben Sur les chemins des douleurs címmel. 1937 az általunk ismert utolsó dátum a franciaországi kiadású kitiltott könyvekről: Gergely Sándor Vitézek és hősök című, a Szabad Szó égisze alatt megjelent munkája, melyről bőséges hazai peranyag áll rendelkezésre, végül pedig Komját Aladár Megindul a föld című posztumusz verskötete. E könyvet itthon gyorsított bíróság ítéli el megsemmisítésre. Az említett kiadványoknak csak kis része került be az országba és a nemzeti könyvtárba, a már jól ismert okok következtében. Ami a periodikákat illeti, a második világháború előtt megjelentek nagyobbik része megvan gyűjteményünkben, de ez korántsem jelent teljes gyűjteményt, hanem azt, hogy egy-egy évfolyam, vagy néhány szórványszám van meg a kérdéses címből. Ezeket szintén 494