AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: A magyar emigráció irodalmi munkássága a két világháború között

A második emigrációs hullám idején hirtelen felszökken a Szovjetunióban megjelent magyar könyvek száma és a sok figyelemre méltó politikai és szépirodalmi kiadványon túl néhány teljesen újat hyújtó, kiemelkedő alkotás születik. Ide soroljuk Lengyel József Visegrádi uceú, Kiss Lajos Vörös város és Illés Béla Ég a Tisza, című regényeit, melyek témája közös: az 19Í9-es magyar proletárdiktatúra. Ezekben az években jelentek meg a Szovjetunióban Kahána Mózeá, Karikás Frigyes, Madarász Emil, és Zalka Máté írásai is. A második világháború kitörésével a Szovjetunióban élő magyar emigráció irodalmi tevékenységének arculata átalakul. Míg a korábbi évek irodalmi termésének tematikája főként az 1919-es Tanácsköztársaság, s ezen kívül az új szovjet államban folyó óriási mértékű építőmunka alkotta — a negyvenes években előtérbe lépnek a honvédő háború eseményei, a nácik által megtámadott ország problémái, a szabadságért, függetlenségért, a békés építőmunkáért folytatott harc. Az írók tollúkat e harc szolgálatába állítják. Egymás után látnak napvilágot a verskötetek, antológiák, mint Gábor Andor Összegyűjtött versei, Balázs Béla több munkája, köztük például a Tábortűz vagy a Repülj szavam!, Fái István Hátországi karcolatok. Két alapvető elméleti munka megjelenéséről is számot adhatunk 1944-ből. Ekkor jelent meg Révai József Kossuth Lajos, valamint Lukács György írástudók felelőssége című tanulmánya. Jelentős könyvkiadói vállalkozások illetve sorozatok éltek a Szovjetunióban: az Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, a /Szovjetunióban Élő Külföldi Munkások Kiadóvállalata, illetve a Sarló és Kalapács könyvtára, valamint a Sarló és Kalapács kiskönyvtára, mely külön szépirodalmi és külön politikai sorozatokat bocsátott ki. 491