AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Németh Antal: "Munkáselőadások a Nemzeti Színházban

Budapest, 1938. szét 2. Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség tekintetes Elnökségéhez Hivatkozással október 26-án ide érkezett nb. soraikra megbízásból tisztelettel közlöm, hogy vasárnap délelőtti munkáselőadásokat a jelzett formában csak abban az esetben tudja megvalósítani, ha a t. Elnökség garanciát vállal és bizonyítani tudja, hogy a színházba bejövő közönség valóban személy szerint a munkásosztályhoz tartozik és nincs módja egyénenként az esti előadások látogatására. Amennyiben a t. Elnökség igényt tartana vasárnap délelőtti munkáselőadásokra, úgy egy teljes házat 1000 P, azaz Egyezer pengőért tudnánk rendelkezésre bocsájtani. Az Urak által eredetileg felajánlott á 30 filléres átlagár semmiféle tárgyalási alapot nem képezhet, mert még az 1000 pengős teljes ház megváltási ár is igen gyakran ráfizetést jelent a színház számára. Szíves válaszuk elvártában, maradtam teljes tisztelettel dr. Liszt Nándor s. k. titkár A Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség azonban nemcsak engem bombázott leveleivel, a kultuszminisztériumhoz is fordult, ahonnan VKM 14.915/ 1938. III. alatt leküldték a kérvényt „tárgyalás és jelentéstétel végett". En a miniszteri leiratra 1938. október 24-én a következő megjegyzést írtam: „A Szövetség kérelme abszurd, mert annyit jelent, hogy cca 360—380 pengőért kér egy vasárnap délelőtti előadást, amikor az 1000 pengős munkáselőadásokra is ráfizetünk néha. — Egyszer már felvilágosítottuk Lukács Györgyéket. — Mit okvetetlenkednek! N. A." A leiratra válaszul felküldtem Teleki Pál kultuszminiszternek a Szövetséghez intézett — előbb idézett — október 4-i és november 2-i levél másolatát, amely egyúttal jelentéstételként is szolgált. Erre végre elhallgattak. Minden okom meg volt rá, hogy gyanakvással fogadjam a munkások szellemi színvonalának emelése érdekében gombamódra elszaporodó obskúrus szervezetek olcsó jegyakcióit, amikor — mint említettem — tudomásunkra jutott, hogy a Kulturpropaganda jegypénztár sem ellenőrizte: kihez is jut a munkásoknak szánt kedvezményes jegy? Ellenőriztettem a hírt és meggyőződtem: igaz. Erre bevétettem a Szociáldemokrata Párttal kötött megállapodásunkba egy klauzulát, amelyet Haáz Kálmán először így fogalmazott meg: ,,A jegyek eladásánál mindent el fogunk követni, hogy az igen tisztelt Igazgató Űr azon kívánságát teljesítsük, hogy ezekből a kedvezményes jegyekből lehetőleg csak pártunkhoz, lapunkhoz, illetőleg a munkáskörökhöz tartozó egyéneknek juthassanak". Mire én ezt a megjegyzést írtam az elfogadólevél szélére: „nem »lehetőleg«, hanem kizárólag !" A zökkenők ellenére a munkáselőadásoknak a jelzett két párt között megosztott rendszeres vasárnap délelőtti formája még két szezonon keresztül funkcionált. Kimutatás a jelzett évadokról: 475