AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kozocsa Sándor: Grillparzer Magyarországon (Születésének 175. évfordulójára)

mérséklet jellemezték alakítását. Egyenként kellene elemezni minden jelenetét, ha hűen akarnánk ítéletünket megokolni..." Végül 1898-ban a Fővárosi Színházak Műsorában megjelent Ambrus Zoltán Medea-fordítása. Az új század hajnalán, 1900-ban Hamvas József Egyetemes irodalomtörténetében arányaihoz mérten méltó helyet szentelt Grillparzer munkásságának, amikor rávilágított arra, hogy „a romantikától veszi indítékait, de kidolgozásában a klaszszikus költők méltó utóda. A szenvedélynek, különösen a szerelminek rajzában gazdag költői lelket, finom megfigyelő tehetséget árult el". 1907-ben a Franklin Társulatnál került kiadásra az Olcsó Könyvtár sorozatban Grillparzer másik klasszikus jelentőségű elbeszélése, A szentdomiri kolostor; fordítója: Győry Károly. Még ebben az évben írta meg a budapesti egyetem német irodalmi professzora, a már említett Heinrich Gusztáv, az általa szerkesztett Egyetemes irodalomtörténetben a német literatúra fejlődését. Heinrich Gusztáv, aki a német irodalomtörténet első magyar nyelvű monográfusa volt, rendkívüli jelentőséget tulajdonít Grillparzer működésének, amikor kijelenti: ő a „század legnagyobb drámaírója". Jó szemmel látja meg a grillparzeri mű és élet negatív nagy ihletőjét: a magányt, amikor kijelenti, hogy hivataloskodása közben tapasztalt mellőzése, költői műveinek lenézése, a cenzúra korlátoltságából származó kellemetlenségei, a reakció szellemellenes garázdálkodása korán zárkózottá és elkeseredetté tették, úgy, hogy hamar visszavonult a közélettől, elveszítette kapcsolatát a való élettel, és végül már csak íróasztalfiókjának dolgozott, de mindezek ellenére „műveiben egészséges realizmus uralkodik, mellyel Shakespeare társává lesz . . . Goethe és Schiller óta nincs a német nyelvű irodalomnak költője, aki Grillparzernél nagyobb lett volna". 1910-ben Deseő Irén Az élet álom címmel egész könyvet szentelt Grillparzer nek és egyik legköltőibb színjátékának, a calderoni ihletésű Das Traum — ein Lebennek. 1912-ben a Philologiai dolgozatok a magyar-német érintkezésekről c, Gragger Róbert szerkesztette gyűjteményben mely egyúttal Heinrich Gusztáv emlékkönyve volt. Két tanulmány is foglalkozott Grillparzerrel. Galamb Sándor Grillparzer és Magyarország címmel foglalta össze azokat a tudnivalókat, melyeket a hazai germanisztika a századfordulóig produkált. Alapos és szép dolgozatában részletesen feltárta Grillparzer magyarországi kapcsolatait. A másik tanulmányt Richard M Meyer berlini egyetemi tanán írta, címe Grillparzer über Lenau. 1917-ben a Nemzeti Színház bemutatta a Das goldene Ffes-trilógiának második darabját, az Argonautákeut: ennek érthető módon (a vesztett első világháború vége felé) megközelítően sem volt olyan sikere, mint a trilógia első tételének, a Medeának. Az előadás hű krónikása, Krúdy Gyula (1878—1933) a következőkben számolt be a Magyarország hírlap hasábjain a színházi estről: Grillparzer „csaknem az angol udvari költők aureolájában élt, a jószívű bécsi nép szeretetében, amely szeretet csaknem olyan lankadatlan, mint a házaspári állapot . . . Medea hangját és manierját utánozták gyanútlan férjeikkel szemben, Pesten Jászai Marit imitálták a házi perpatvaroknál, míg a szerelmi órán Márkus Emilia volt a példa ..." Az első világháború után Benedek Marcell írta meg első ízben a „Modern világirodalom" történetét; ebben eléggé kételkedő módon mond ítéletet a nagy osztrák író munkásságáról: „egy nagyramenendő fiatal drámaíró első műve, die 20

s 403