AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapodiné Gárdonyi Klára: Adalékok egy korvinának tartott kódex hitelességének kérdéséhez

amely hiteles korvina, s amelyet az Országos Széchényi Könyvtár vásárolt meg. Talán ennek a vételnek elég széles körű visszhangja terelte & Petrarca-kódex tulajdonosának figyelmét arra, hogy a birtokában lévő s általa hiteles korvinának vélt kódexet Magyarországon próbálja meg értékesíteni, illetve elcserélni, megfelelő angol vonatkozású kéziratért. Miután a hazai illetékes szervek tudomást szereztek Mr. Philip Robinson — a kézirat tulajdonosa — említett szándékáról, meghívták őt — természetesen a kézirattal együtt — hazánkba. Ez annyiban szerencsés ötlet volt, amennyiben nálunk így mindazok, akik a kérdés szakértői, eredetiben láthatták a kéziratot. Mr. Robinson nagy érdeklődéssel várt látogatása egy hétig tartott, azonban a tervezett kéziratcsere végül is nem jött létre. Könyvtárunk irattára az egész üggyel kapcsolatban viszont terjedelmes aktacsomót őriz, amely hazai és külföldi szakértők véleményét, Mr. Robinsonnal való levélváltásainkat tartalmazza. Mivel elképzelhető, hogy évek vagy évtizedek múlva valahol ismét felbukkan a Petrarca-kódex, mint feltételezett, vagy mint hiteles korvina, nem látszik szükségtelennek egyszer összefoglalni mindazt, ami a kézirattal kapcsolatban az aktákban és az aktákon túlmenően ebben az ügyben felmerült. A legfőbb kérdés: hogy egyáltalában volt-e valami köze a kéziratnak a budai könyvtárhoz, látszólag nyitott kérdés maradt. Végleges eldöntése csupán egyetlen úton történhet: a kódex festékés alapanyagának szakszerű vegyi vizsgálata és a lapoknak megfelelő eszközzel történő átvilágítása útján. Mindez talán Budapesten, a kézirat ittlétekor, elvégezhető lett volna, sőt részben meg is történt. Két különböző eszközzel: ultraibolya és infravörös lámpával világíttattuk át — a tulajdonos engedélyével — a kézirat lapjait. A vegyi vizsgálatra részben idő hiányában nem került sor, de azért sem, mivel úgy gondoltuk, hogy a tulajdonos érzékenységét túlságosan sértette volna. Későbbi levelezésünk során felvetettük Mr. Robinson előtt azt a lehetőséget, hogy ő maga végeztesse el a szükséges vizsgálatokat a British Museumban, ahol ehhez minden lehetőség adva van, nincs azonban tudomásunk arról, hogy ez megtörtént volna. Ami magát a Petrarca-kéziratot illeti, annak miniaturái első látásra is élénken megcáfolják, hogy Attavante kezétől származnának. Ezt már előzetesen — Mr. Robinson látogatása előtt — a Quaritch-féle katalógus reprodukciójáról meghozatott fényképmásolatról is látni lehetett. Az eredeti kéziratban ezen túlmenően volt valami meglepő, különös vonás, amit eleinte nem tudtunk megmagyarázni. Szokatlan volt már a formája is (250 x 140 mm), de elképzelhető volt, hogy könyvkötő vágta körül (újabbkori piros bőrkötésben és tokban volt). Szokatlanok voltak a miniatúradísz egyes elemei: a dór oszlopon nyugvó, architrávján szabálytalan maeanderszalaggal díszített, háromszögletű timpanon. Ezekkel az elemekkel ilyen összeállításban a XV. századi olasz miniatúrában a magam részéről nem találkoztam. Szokatlan volt a díszítmény színeinek élénk tónusa is (sajnos, színes felvétel nem készült a kézirat díszített lapjairól). De túl a szubjektív „stíluskritika" sokszor nagyon veszélyes útvesztőin, kezdettől fogva komoly érvek merültek fel amellett, hogy a kódex Mátyás koránál későbbi kell hogy legyen. Balogh Jolán szakvéleménye szerint a kézirat nem készülhetett 1490 előtt: a klasszicizáló, oszlopos architektúra, a maeanderszalaggal díszített architráv, valamint a császárérmék stílusa sokkal inkább az 1500—1510 közötti időre vall, így a kézirat nem lehet korvina.

5 Csapodi Csaba a kódex hiteles korvina-volta ellen legerősebb érvként azt hozta 380