AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Herendiné Lakatos Éva: Újabban beszerzett ritka magyarországi és magyar vonatkozású periodikák az Országos Széchényi Könyvtárban (1966—1967)

I. évf. 1. sz.—[2. évf. 11/12. sz.] Fel. szerk. Kondor László. Segédszerk. Csuka Zoltán. Kiadó: „Krónika" irod. váll. Pécs. 8 r. A folyóiratban rendszeresen publikáltak Raith Tivadar, Bresztovszky Ede, Kodolányi János, Csuka Zoltán. A kiadó, Kondor László 1968 júniusában így nyilatkozott hozzánk intézett levelében az általa szerkesztett egykori folyóirat történetéről: „Rövid életének kettős magyarázatát tudom adni. Elsőnek azt, hogy a lap nem rendelkezett sem elegendő anyagi erővel, sem a forradalom és ellenforradalom ellentmondásai között egyértelmű állásfoglalásra képes olvasóközönséggel. Az az alig háromnegyed esztendő, amely alatt a Krónika tengődött, a legteljesebb politikai bizonytalanság jegyében telt el, mert csaknem a legutolsó pillanatig kérdéses volt, hogy a szerb megszállás alatt álló város kommunista vezetői megtarthatják-e pozíciójukat, akár a Baranyai Köztársaság égisze alatt, akár úgy, hogy a nagyhatalmak a várost végképp a szerbeknek ítélik, vagy pedig — ami végül is bekövetkezett — átadják Horthyék »felszabadító« csapatainak. Minthogy pedig a lap szerkesztői és munkatársai többségükben politikai emigránsok voltak, érthető, hogy nem várták meg a beözönlő fehérek »honfoglalásának« számukra végzetessé válható következményeit, hanem anélkül, hogy ezt olvasóiknak bejelentették volna, elhagyták a várost, ami egyet jelentett azzal, hogy megszüntették a lap megjelenését. A kötelespéldányok beszolgáltatása nyilván azért maradt el, mert az anyaországtól átmenetileg elzárt város illetékes hatóságainak és a lapot előállító nyomdának nem állt módjában az érvényben levő, de gyakorlatilag keresztülvihetetlen rendelkezés betartása. Jómagam is hosszú évekig külföldön éltem, és hazatértem után már csak egyetlen bekötött példány emlékeztetett arra, hogy valamikor a Krónika szerkesztője voltam". Kelet Népe Publicisztikai szám. Budapest, 1941. júl. VII. évf. 12. szám. [egyetlen szám.] Főszerkesztő: Móricz Zsigmond. 4 r. Stencillel sokszorosított, barna borítólapos negyedrét alakú füzet, „Kelet Népe. 1941. I." felirattal. Összehasonlítva a nyomdai úton megjelent számokkal, tartalmazza a Kelet Népe 1941. júl. 12. szám, és júl. 15. 13. számában megjelent egyes cikkek, tanulmányokat. Mi lehetett a feladata, célja a „Kelet Népe" szerkesztőségében a publicisztikai számnak? Kik kapták? milyen céllal? egyelőre kiderítetlen kérdés. Közölt anyagunk alábbi darabjai az Európát feldúló fasizmussal szembeszegülő ellenállási mozgalmak szülöttei. Kettő közülük a franciaországi ellenállási mozgalom soraiban küzdő Magyar Kommunista Csoport („Riadó"), illetve a Petőfi Alakulat lapja („Petőfi") .A harmadik a hazai Felszabadítási Bizottság kiadványa („Eb Ura Fakó"). Ezek a lapok a Hírlaptár állományában egyetlen példányban sem voltak fellelhetők. MarJcovits Györgyi, szerezte me«? őket és irányította rájuk a figyelmet. Riadó A franciaországi Magyar Kommunista Csoport közlönye. Paris, 1944. jún.—júl. é. n. 1—2. sz. Megj. havonként. Kiadó: A Franciaországi Magyar Kommunista Csoport. Soksz. 8 r. Petőfi Section Hongroise. [alcíme]: Kaszárnya híradó. Paris, 1944. okt.: Coulommiers. 1944. szept.—nov. I. évf. 1-.3. sz. Megj. havonként. Szerk. [Palotás Imre.] 35L