AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez (Ötödik közlemény)

nemcsak sajátmaga, hanem többek számára is, mert a számkivetettség nyomorúságára utalva többesszámban ír, ami költői többes is lehet, de valódi többesszámként is érthető. Ebben az esetben más csehországi menekült vagy menekültek is lehettek vele együtt Erdélyben, akik a fejedelem kegyére számítottak. Az erre vonatkozó rész így hangzik: Sis felix, nostrosque leves Pater alme labores, Quos avidae caedis, sceleris, furtique nefandi Moverunt subito nuper disturbia gentis. Leniter hos rursus Patria depelle tumultus; , Quamque semel retulit vario discrimine Princeps lile Pater Patriae Gabriel . . . Tudjuk, hogy I. Rákóczi György idejében számos cseh és morva protestáns diák tanult erdélyi és partiumi iskolákban. A mi nyomtatványunk szerzője — ha hosszabb ideig maradt hazánkban — talán tanárként is működött valahol, esetleg Sárospatakon, ahova Rákóczi — Herepei János sejtése szerint — a cseh-morva ifjakat csoportosította. (Vö. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. Szerk. Keserű Bálint. 1. köt. Polgári irodalmi és kulturális törekvések a század első felében. (Herepei János cikkei.) Bp. — Szeged 1965. 541.1.) Üdvözlőiratunk mindenesetre figyelemreméltó adalék az erdélyi fejedelmek cseh-barát politikájának történetéhez. Nyomtatványunk egyébként Kolozsvárt készült a Heltai-féle nyomdában, amint ezt az alábbi egyezések igazolják. A keretdísz elemei megvannak az 1622 őszén tartott besztercei országgyűlés törvénycikkeinek egykorú kiadásában (Sztripszky I. 101, az Orsz. Széchényi Könyvtár példányának jelzete RMK I. 525a). Ugyanitt megvannak egylevelesünk 1., 2. és 6. sorának betűi is (az utóbbi típus a szövegbetű). A szövegbetűt ld. még az RMK I. 423-ban is, a címlap hátlapján. A nyomtatvány A-iniciáléját az RMK I. 494-ben találtuk meg, a kiadvány elején, az ajánlás élén. A nyomtatvány utolsó sorának töredékünkön fennmaradt első három betűje (CLA) különben valószínűleg egy impresszumnak a maradványa, amely Claudiopoli (Kolozsvárott) szóval kezdődhetett. Galli versének nyomtatója Abrugi György lehetett, aki valószínűleg éppen ebben az évben, 1630-ban került a Heltai-nyomda élére (vö. Gulyás Pál: A könyv sorsa Magyarországon. 2. rész. Bp., 1961. 46. 1.). (Jelzete: RMK II. 467/c.) 92. [Gyulafehérvár 1644 táján.] Donatus, Aelius. AELII | DONÁTI, | Viri Clarifsimi, | DE OCTO PAR- j tibus Orationis Methodus, | Quaeítiunculis puerilibus | undique collectis, il- | luftrata, ] Per | LEONHARDUM CUL- | mannum Craishaymenfem. | Et nunc plurimis quaeftionibus inter- | [sertis ... aucta ... ] [A címlap alsó része hiányzik.] 8°. Ennek, az eddig ismeretlen kiadásnak az eredetére a töredék megtalálásának a körülményei vezettek rá. A töredék eddig egy borítékban volt, RMK-töredékgyűjteményünkben, több más töredékkel együtt. Amint a borítékon olvashatjuk, dr. Téglás Géza áztatta ki négy más, különböző mű lapjaival együtt egy „Dissertatio de Traduce MDCXLVIII. Wittenbergae" c. mű kötéstáblájából, 1900-ban. Feljegyzése szerint valamennyi töredék Gyulafehérvárott jelent meg. Amint megállapítottuk, három töredék az RMK I. 740, 773, ill. 775. sz. régi magyar nyomtatványból való. Ezek körül kettő 1645-ben, egy pedig 1643-ban jelent meg, valóban Gyulafehérvárott. A negyedik töredék is gyulafehérvári nyomtatvány, de az szintén ismeretlen (ld. a 84. tételünket). A most leírt csonkaság betűtípusai is gyulafehérváriak. A keretdísz elemeit az RMK I. 772-ben, a címlapon levő 2. sor betűjét pedig a Sztripszky I. 176. alatt leírt műben találtuk meg (az OSZK-példány jelzete: RMK I. 752a). A 3. és 5. sor betűjét az RMK II. 682-ben, a 6—8., ill. 10. sorét ugyanott láthatjuk. A címlap hátán levő kurzivát ugyancsak az előbb említett nyomtatványban találtuk meg. A fent leírt csonka címlappal együtt megvan a hozzátartozó nyolcadik levél is, szintén csonkán. Ezenkívül van 339