AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Fallenbüchl Zoltán: Hungarika térképek a bécsi közgyűjteményekben

tervezete. A 400 éves emlékünnepét ülő Szigetvár helytörténete számára topográfiai érdekű lehetne a két, 1746-ból és 1750-ből való, birtokperrel kapcsolatban készült városrészlet térkép. Jelentős vízépítéstörténeti adatokat tartalmaz Makó város térképe. A bányatérképek sorában egyik méltatlanul feledésbe ment, nagy munkásságú korai bányamérnökünknek, Lipperth Gábornak számos szép térképe található. Nem maradhat említés nélkül Mikovinyi Sámuel selmeci bányatérképe valamint két olyan, szerző megjelölése nélküli bányatérkép, mely csaknem teljes bizonyossággal az ő műve. Hiányzik a XVIII. század első felében élt egyik legjobb magyar bányaszakértőnek, Ternyey szepesi kamarai tanácsosnak szomolnoki rézbánya-térképe, melynek pedig nagy volna a jelentősége. Viszont megvannak az állományban Herchenröther, Pelargus, Bukovay, Mikolássy kiváló magyar bányatérképészek művei. A külön csoportot alkotó sóbányatérképek sorában a legérdekesebb a vásárosnaményi sotelepet bemutató nyolc lapból álló térképmű. Egy a többi anyaghoz képest viszonylag kései, 1852-ből való térkép statisztikai szempontból érdekes, mert Magyarország, sőt az egész akkori osztrák császárság szabadságharc utáni sóellátásügyéről ad képet. Szerzője, a neves Krieger Sámuel, és topográfiai adatai miatt is érdekes az egykori mohácsi sótelep és hivatal térképe. Bár nem térképanyag, de igen figyelemreméltó az épülettervrajzok csoportja, mely muveszettörtenetileg is jelentős, a műemlékvédelem számára gyakorlatilag igen jól használható. Összefoglalóan meg kell jegyeznünk, hogy a Hofkammerarchiv állományában messze a történelmi érdekű anyag dominál, jóval kevesebb a gazdasági szempontból érdekes, ami azzal függ össze, hogy a mai magyar területről kevés a községtérkép, ezek a legmagasabb gazdaságigazgatási hatóság levéltárába nem jutottak el, hanem nagyrészt alsóbb fórumok irattáraiban maradtak. A Hofkammerarchiv térképgyűjteményén kívül, az iratok között igen sok térkép rejtőzik, amint ezt e sorok írója szúrópróbák révén megállapította: ezeket a térképeket azonban csak a teljes iratanyag átvizsgálása során lehetne feltárni, így az egyik iratcsomóból a szúrópróba során egy különösen érdekes Lipperth-féle térkép került elő. Az egész levéltár anyaga még hozhat meglepetéseket. A kisebb gyűjtemények közül a Haus- Hof- und Staatsarchiv és a Geologische Bundesanstalt érdemel különösebb figyelmet. Ezek mindegyike térképészeti szempontból teljesen ismeretlen terület volt eddig, pedig mindegyikben található figyelemre méltó magyar vonatkozású térképanyag. Jelentős egy Castello di Veradino című, 1660 körüli, Nagyváradot ábrázoló kisméretű félfelülnézetes térkép, a „Statua del Re Matthias" nevű szobor (valójában az akkor elpusztult Szent László-szobor) rajzával. Még jelentősebb Joannes Knapfmann (Kaufmann?) 1602-ből való ugyancsak kéziratos térképe, mely a Csepel-sziget és Vác közötti Duna szakaszt ábrázolja, a levéltár állandó kiállításán tárlóban van elhelyezve. Ez a térkép teljesen hiteles látképet ad a török uralom alatti Budavárról, a várpalotáról, annak XVII. század eleji állapotáról; ezt a térképet nem lehet eléggé a műemlékvédelemmel, kivált a Vár műemlékeinek feltárásával foglalkozó kutatók figyelmébe ajánlani. Ilyen anyag még bőségesen lappanghat a Haus- Hof- und Staatsarchiv anyagában, mert ennek a levéltárnak anyagából a térképeket még sokkal kevésbé emelték ki és dolgozták fel, mint a Hofkammerarchivben. Szinte az egész levéltár anyagában lehetnek még hungarika térképek. 328