AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Borsa Gedeon: A „Régi Magyarországi Nyomtatványok" című kiadvány szerkesztési problémái

felesleges kettősség elkerülése végett — itt a személynevek mutatójában utalás található. 4. Helynevek mutatója. Az RMNy-ben előforduló helynevek azok összes változatával együtt utalnak a történelmi magyar névalakra. Ezeknél a sorszámok felsorolása után azoknak a személyeknek nevei is szerepelnek, akik a szöveges rész tanúsága szerint az említett helységekkel kapcsolatban álltak (ott születtek, onnan kelt az írásuk, ott jártak egyetemre stb.). Az ezekre a személyekre vonatkozó sorszámokat a személynevek mutatójában (3.) lehet megtalálni. A személyneveknek helynevek szerinti csoportosítása különösen a helytörténeti kutatások támogatását kívánja szolgálni. A nyomdahelyeknél azok külön mutatójára (2.) történik utalás. 5. A címek mutatója tartalmazza az összes nyomtatvány címét tekintet nélkül arra, hogy azok szerzője ismert-e vagy sem. Sokszor a keresőnek ugyanis csak a cím jut eszébe, de az írójának neve nem; máskor egy régi nyomtatvány kézbe kerülő példánya nem árulja el a szerzőt és az évszámot. Ilyen és ehhez hasonló esetekben nyújt hasznos segítséget ez a mutató, amely különböző címmel megjelent azonos munkák esetében a fiktív címet is közli. 6. Incipit-mutató. A magyar nyelvű versek kiemelkedő irodalomtörténeti jelentőségéről a fentiekben már szó volt. Megtalálásukat nehezíti az a körülmény, hogy többségükben vaskos gyűjteményekben, szinte elrejtve jelentek meg. A kezdősorokról ezért — mai helyesírásra átírt formába egységesítve — külön mutató készült. Ez tartalmazza a szerző, ill. a fordító nevét a szerzés idejét, valamint a szövegkiadásokra, ill. a legfontosabb szakirodalomra vonatkozó utalást is. 7. Tárgymutató. A régi nyomtatványok feltárásánál szinte állandó, de többségében ki nem elégített igény a művek tartalma szerinti áttekintés. Ennek megvalósítása valóban meglehetősen problematikus és igényes feladat. Az RMNy esetében — a sok lehetőség közül — arra a megoldásra esett a választás, amely a nyomtatványokra utaló sorszámokat a művek tartalmát jellemző szavak köré csoportosítja. Ezek a szavak a kiadványok ismertetésénél szereplő tartalmi meghatározásra támaszkodnak. Miután a magyar nyelv egyrészt számos esetben ugyanarra a fogalomra több kifejezést is ismer, másrészt régebben sok külföldi eredetű, így az idegen nyelvű olvasó számára jobban felismerhető szavakat használt, ezekről a szakcsoportokat jelölő utaló található, hogy az eligazodás könnyebb legyen. A törekvés az volt, hogy a fogalmak újabb és újabb felosztásokkal szűküljenek. Ehhez legalkalmasabb szempontul a leggyakrabban szereplő nyelvek (magyar, latin és egyéb), ill. a felekezeti megoszlás szolgált. A fogalmak szűkítését addig folytattuk, amíg 30—40 sorszámnál több nem szerepelt egy szakcsoportban (pl. theológia — hitvita — unitárius vitairat). 8. Nyelvek mutatója a tárgymutató (7.) bevonásával áttekintést nyújt azokról a nyelvekről, amelyeken az ismertetett régi nyomtatványok részben vagy egészben készültek. Külön szerepelnek ugyancsak nyelvi csoportosításban a többnyelvű művek (pl. szótárak). 9. Lelőhelyek mutatója. A könyvtárak és más gyűjtemények a városok betűrendjében szerepelnek és mellettük azok a sorszámok állnak, amelyekből ott példány található. így világos kép alkotható arról is, hogy melyik könyvtár mennyiregazdag régi magyarországi nyomtatványokban. Tájékoztat továbbá a RMK322