AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Borsa Gedeon: A „Régi Magyarországi Nyomtatványok" című kiadvány szerkesztési problémái

azután szöveges formában indoklás található a kizárás okáról. Az említett 882 tétel mellett, ill. pontosabban azok közé illesztve nem kevesebb mint 277 ilyen utalás található hibás adatokról. Ezek közül 199 ugyanannak a műnek más, valóban létezett kiadása, míg 78 téves adat — más kiadás hiányában — a valódi tételek után álló függelékben kapott önálló magyarázatot. A kizárás oka igen változatos: külföldi nyomtatvány, kéziratos mű, 1600 utáni nyomtatvány, kellő bizonyíték nélkül feltételezett kiadás, tévesen feltételezett kiadás, más mű része. Az elfogadott és kizárt tételek száma összesen 1159, ami Szabó Károly művéhez közel 90 százalékos kiegészítést jelent. Az ismertetésre került 882 tétel felépítése egységes és a következő, a nyomdai kivitelben egymástól elváló pontokat tartalmazza: 1. sorszám — 2. címleírás — 3. bibliográfiai hivatkozás — 4. a tartalom meghatározása és részletezése — 5. variánsok — 6. szövegkiadások — 7. kutatási eredmények — 8. kapcsolódó tételek — 9. példánykimutatás. Sorszámot kapott minden elfogadott tétel, szemben a kizártakkal. (Ez utóbbiak — amint erről az előbb szó volt — csak utaló formájában szerepelnek.) Az elfogadottakon belül a biztosan megjelentek címleírása tipográfiailag kiemelt szedést kapott, szemben a külön jellel ellátott, feltételezett kiadványokkal. Hogy mit tartalmaz a címleírás, arról a fentiekben már szó esett. Ehhez csak két kiegészítést látszik szükségesnek tenni. A cím, ha az rövid volt, teljes terjedelmében került közlésre. Azonban sok nyomtatvány — különösen a XVI. század végéről — igen hosszú, sőt nem egyszer kifejezetten bőbeszédű címet tartalmaz. Ezeknél a lényeg megtartása mellett a felesleges részeket kipontozással elhagytuk. A magyar irodalomtörténet hagyományainak és igényeinek megfelelően szerzőként szerepelnek a magyar nyelvre fordítók, mivel az eredeti művet — különösen a versek esetében — a fordítás során többnyire jelentősen átalakították. A prózai munkáknál e fordító-szerzők neve után a „[transl.]" megjelölés áll, hiszen azok kiemelése külön indoklást igényel. A bibliai könyvek és jogszabálygyűjtemények fordítói ezzel szemben nem szerepelnek szerzőként, mert az ilyen míivek fordítása messzemenő szöveghűséget kíván. A bibliográfiai hivatkozás a nyomtatvány legjobb és legfontosabb könyvészeti leírásait sorolja fel. A tartalom meghatározása és részletezése előbb rövid, tömör tájékoztatást ad a nyomtatvány lényeges tartalmáról (pl. naptár, nyelvkönyv, bibliafordítás, vitairat), továbbá formájáról is, ha pl. verses, párbeszédes, kivonatos, idő- vagy betűrendes, valamint nyelvéről is, ha az a címből egyértelműen nem állapítható meg. A vallásos jellegű művek felekezeti hovatartozását a mai fogalmak szerint neveztük meg. Ezután felsorolja a járulékos részek cím és (ha ez emellett még szükséges) tartalom szerinti felsorolása, valamint a főrész beosztásának ismétlése következik.. A címleírás — akárcsak a címlap — általában és szükségszerűen csak a főműről ad tájékoztatást. Ezért e pontban a nyomtatványban található minden járulékos rész (előszó, ajánlás, üdvözlő vers, mutató, függelék, errata stb.) kibontása is megtörtént, hogy ezzel az ismertetett régi nyomtatványról teljes és átfogó képet kapjon az RMNy használója. A magyar nyelvű versek irodalomtörténetileg kiemelkedő jelentőségűek, ezért jellemző kezdőszavaikat (incipit) a tartalmi részletezéste:i minden esetben megadtuk. 31$