AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Csapodi Csaba: A tizedesrendszer bevezetése a Széchényi Könyvtárban

A tizedesrendszer bevezetése a Széchényi Könyvtárban GSAPODI GS AB A Ma, amikor szinte az egész magyar könyvtári világban, a dokumentációban bibliográfiában a decimális szakrendszer használata az általános, amikor gyors egymásutánban jelennek meg a teljes magyar ETO-kiadás füzetei, s a magyar osztályozási szakemberek megbecsült tagjai a sorozatosan tartott nemzetközi konferenciáknak, amikor Magyarországot joggal lehet a „legdecimálóbb ország" névvel illetni, nehéz elképzelni azokat a kezdetleges körülményeket, amelyek közt több, mint három évtizeddel ezelőtt, a Széchényi Könyvtár akkori főigazgatója elhatározta, hogy a vezetése alatt álló könyvtárban elindítja a decimális szakozási. Valamilyen új szakrendszerre, szakkatalógus készítésére égetően szükség volt már akkor a Múzeumi Könyvtárban — akkor még általában ezen a néven volt ismeretes a Széchényi Könyvtár. Mielőtt a Könyvtár 1926-ban áttért a sima numerus kurrens szerinti raktározásra, a könyvek felállítása természetesen itt is szakok szerint történt. Ez a müncheni rendszernek magyar viszonyokra 1875-ben átdolgozott változata mindössze 12 főszakban összefoglalt 120 alszakból állt, de ezen belül is a Könyvtár gyűjtőkörének megfelelően az anyag zöme a magyar átdolgozásként bele illesztett néhány „Hung." szakba került: Hung. h. = magyar történelem, Hung. e. = magyar egyháztörténet, Hung. 1. = magyar irodalomtörténet, Hung. j. = magyar jog, Hung. o. f. = magyar gyászbeszédek, P. O. Hung. = magyar szépirodalom, L. Hung. = magyar nyelvészet; minden további tagolás nélkül.

1 Szakkatalógus pedig nem volt más, mint az egyes szakok állományának repertóriuma. Ezek a szakrepertóriumok valamennyire használhatók voltak addig, amíg az állomány kicsi volt. Mihelyt azonban a Könyvtár állománya a százezreket érte el, egy-egy ilyen szakrepertórium átnézése nagyon nehézzé, szinte lehetetlenné vált. Fokozta a repertóriumok áttekinthetetlenségét a Könyvtárnak az a rendszere, hogy az egyes szakokon belül nem a gyarapodás menetének megfelelően követték egymást a tételek, hanem a szerzők betűrendjében. Tehát a szakkatalógus használója még azt se tehette meg, hogy csak az újabb gyarapodás címeit nézi át, ha valamilyen kérdéshez anyagot keres, vagy pedig azt, hogy a megjelenés hozzávetőleges időpontja alapján keressen meg egy munkát, amelynek szerzőjét nem tudja. Minden egyes esetben az egész kötet teljes átnézésére volt szükség, még hozzá egy olyan köteté, amelyet a szerzői betűrendet követő agyonkomplikált jelzetek, az 278