AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Kovács Ilona: Olvasóközönség és olvasószolgálat a Széchényi Könyvtárban (1920—1944)

Az összeállításból kitűnik, hogy bár a beiratkozások száma meglehetősen ingadozik, az olvasóterem forgalma az 1927-es óv kivételével nem követi azt. Tehát az olvasóterem forgalmát tekintve korántsem határolódik el oly világosan a fent jelzett négy periódus, mint a beiratkozások tekintetében. A számok világosan megmutatják, hogy a könyvtár egy szilárd, a könyvtárat rendszeresen igénybe vevő olvasórétegre számíthatott. Az olvasóterem egyenletes forgalmát pedig csak kevéssé befolyásolták a napi futó beiratkozások, amelyek hol tükröződtek a beiratkozás nyilvántartásában, hol nem. A beiratkozások számának ingadozása és az olvasóterem forgalmának viszonylagos stabilitása közötti ellentmondást magyarázza még az is, hogy a beiratkozások számát mindaddig, míg a kölcsönzést korlátozó intézkedések életbe nem léptek, azok is növelték, akik az olvasótermet egyébként csak ritkán, vagy egyáltalán nem használták. A harmincas évektől csökken ugyan a beiratkozások száma, de az olvasóterem forgalma szinte semmit nem változik, sőt emelkedik. A kölcsönzések szigorítása következtében ugyanis a beiratkozott olvasók közül sokan, akik korábban elsősorban kölcsönzők voltak, a helyben olvasás fokozottabb igénybevételére kényszerültek. így bár szám szerint kevesebben iratkoztak be, mint az előző periódusban, a beiratkozottak legnagyobb része a nagyolvasóterem forgalmát növelte. Feltehetően ezzel magyarázható a 30-as évek kimagasló forgalma. 1937-től azonban a nagyolvasóterem forgalmában is lassú hanyatlás figyelhető meg. Nyilvánvaló, hogy a fojtogató gazdasági nehézségekkel küzdő könyvtár sem állományában, sem szolgáltatásaiban nem tudott az igényeknek eleget tenni. 1939-től pedig, mint már korábban említettük, a háborús gondok, behívások megritkítják az olvasók sorait, s egyre nehezebbé teszik az olvasói igények kielégítését. Természetesen mindez a forgalom visszaesését eredményezi. b) Az olvasóközönség összetétele Ilyenfajta vizsgálatainknak, mint már fentebb említettük, két fő forrása van: a beiratkozási naplók (amelyek a név mellett a foglalkozást is megjelölték) és az olvasóterem forgalmának nyilvántartása az 1926 és 1931 közötti időszakban. E nyilvántartásokban feltüntetett foglalkozási kategóriák nem minden esetben felelnek meg mai társadalom- és történelem-szemléletünknek, mégis lehetőséget nyújtanak az olvasótábor összetételének áttekintésére. A beiratkozási naplókban bejegyzett foglalkozások sokféleségéből a következő olvasói csoportokat tudtuk kialakítani: középiskolai tanuló; egyetemi és főiskolai hallgató; tanár; író; művész; ügy véd-jogász; teológus; könyvtáros; levéltáros; bibliográfus; muzeológus; tisztviselő; orvos; műszaki és gazdasági szakember, nagypolgárság (gazdasági vezető réteg); iparos; fizikai dolgozó; politikus; katona; háztartásbeli; egyéb, (ide soroltuk a fent említett csoportokba be nem illeszthető foglalkozásokat és az olvashatatlan bejegyzéseket). Ezeknek a kategóriáknak kialakításánál arra törekedtünk, hogy alkalmasak legyenek az olvasói igények megítélésére. E kategóriák megoszlásának áttekintését nem a teljes időszakra, hanem az egyes periódusokra jellemző kiragadott években (1920/21, 1925/26, 1926/27, 1928, 1929, 1930, 1935, 1938, 1940) végeztük el. Arányuk a jelzett években a mellékelt táblázat szerint alakult: 247