AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Tombor Tibor: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezésével és berendezésével kapcsolatos tervek és munkálatok az első világháború után (1920-1928)

Igazán új korszak csak az alkotmányosság helyreállításával, 1867-ben köszöntött be. „A könyvtár újjászervezése, élénk tudományos élet, rohamos gazdagodás jellemzi e korszakot. A könyvraktárból tudományos követelményeket kielégítő könyvtár lett."

7 Eötvös József kultuszminisztersége alatt a könyvtár további rendezését erosebb anyagi juttatásokkal mozdították elő. Folytatódott tehát a rendezés, mely kellő bebútorozással lépést tartva 1875-ben fejeződött be.

8 Az állomány rohamos gyarapodása következtében azonban a helyszűke egyre inkább jelentkezett. A kultúrintézmények felülvizsgálatára kiküldött országos bizottság erre már 1872-ben rámutatott.

9 A helyhiányt 1880-ban az a képviselőházi bizottság is hangsúlyozta, amelynek Jókai Mór volt az elnöke. A természettudományi tárak kitelepítésének gondolatát elsőnek Janlcovics Béla vetette fel 1895-ben, ő fogalmazta meg a múzeum épülete két belső udvara beépítésének gondolatát is, mely még 1963—65-ben is kísértett. Jankovics azonban rámutatott arra is, hogy „a könyvtár számára kellene külön helyiségről gondoskodni."

10 Közel húsz évig azonban semmi sem történt. A századforduló előtt, 1898-ban olvashatjuk a jelentésben, hogy „. . . haladéktalanul meg kell oldanunk a hely kérdését, akár új épület emelése, akár a múzeumi palota kibővítése által. . ."

u Az égető helyszűke megoldása érdekében „gondoskodás történt arról, hogy a . . . nyomtatványi küldemények átvételére és feldolgozására a múzeumi épület földszintjén külön helyiség rendeztessék be . . ."

12 Az alapítás százéves jubileumára 1902-ben kiadott díszkiadvány élesen mutatott rá arra, hogy noha a könyvtár a földszinten már 8 szobával rendelkezett, s az emeleten 18 terem állt rendelkezésére, „ennek daczára a könyvtár helyszűkével küzd . . ., mert óriási növekedése messze túlhaladja az arányokat, melyekre több, mint félszázaddal ezelőtt a könyvtári helyiségeket szabták."

13 A MNM Könyvtára igazgatója, Fejérpataky Lászlónak „minthogy a helyszűkén gyökeresen nem állt módjában segíteni, kénytelen-kelletlen apró toldozgatásokkal kellett beérnie s valóban, bámulatra méltó leleményességet fejtett ki abban, hogy minden talpalatnyi helyet kihasználjon, már amennyire ezt a könyvtár kissé pazarló rendszerű alapberendezése és az épületnek a gazdaságos elraktározási módozatokkal össze nem illeszthető konstrukciója megengedte".

14 Javaslatok a helyszűke megoldására A gyökeres megoldás gondolata a századforduló után újra felbukkant. A M. Nemzeti Múzeum igazgatója, Szalay Imre 1902-ben azt javasolta, hogy a Nemzeti Múzeummal szomszédos Eszterházy utca—Nemzeti Lovarda és Eszterházy-palota telkeinek felhasználásával létesítsen a kormányzat új épületet, „hol a természetrajzi múzeum a Nemzeti Múzeum régi épületének pendant jaként művészi és célszerűségi szempontból egyaránt ideálisan"

15 lehetett volna azt megoldani. A terv megvalósítására azonban nem kerülhetett sor. Felbukkant tehát a Nemzeti Múzeum épülete mögötti telkek beépítésének gondolata, mely kísérteni fog a húszas évek rekonstrukciós munkái és tervei során is. 1906-ban újra napirendre került ez a javaslat, éspedig módosított változatban. Eszerint Fejérpataky a Szalay-féle javaslatot úgy alakította át, hogy „a múzeumkert Esterházy-utcai oldalán egy az utcára kiszögellő egyemeletes épület emel183