AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

1. Minden okirat Kiss Waldemár Kiss Erzsébet aláírással látandó el. 2 —7. A cég köteles lehetőleg nagyszámú munkást beállítani; a munkát vis maior esetét kivéve nem szüneteltetheti. Az anyagokat a cég adja: ha kivételesen a Múzeum ad valamit, azt az elszámolásból le kell írni. Gázt, villanyt, fűtést a Múzeum ad. A mindenkori napi árak szerinti számlákból a Múzeumnak jogában van levonni a) a felszerelésbe fektetett tőke kamatait, b) a vásárolt gépek s eszközök vételárának 15 évi törlesztésre beosztott összegét a teljesített munka idejének és az az időre szóló számla nagyságának arányában, c) a gáz, víz, fűtés árát. 8. Javítási munkálatoknál órabéres fizetés van érvényben. 9. Cég köteles a munkába adott műveket naplózni s a munka megkezdésekor, valamint elkészülte után Akantisz könyvművészeti előadónak bemutatni. Ennek ellenében a Múzeum garantálja az állandó foglalkoztatást, a még szükséges gépeknek a dotáció által nyújtott lehetőségek szerinti további beszerzését, a helyiség munkaképes állapotban tartását, takarítását stb. A megállapodást Akantisz és (az 1. pont határozatával elleniében egyedül) Kiss Erzsébet írta alá. Akantisz alapos — de főleg a régi és ritka anyagra irányuló, inkább restaurátori, mint igazán könyvkötészeti — munkáját igazolja egy 1921. jan. 12-éről keltezett jelentés, mely szerint: „a november hóban megkezdett javítási munkák tovább folytatódtak és pedig elsősorban a tervbe vett „ősnyomtatványok" bekötési tábláinak helyreállításával. Ezekből elkészült összesen 109 darab rongált kötés, kisebb-nagyobb defektussal, miknek a minéműsége a Naplóban pontosan feltüntetve is van. Különös súlyt helyeztem arra, hogy ne csupán a hiányok, szakadások stb. pótoltassanak, hanem lehetőleg visszaadattam festéssel a bőrkötések színét s kenőccsel azoknak eredeti fényét is. A könyvek belső szöveg és előzéklapjai — a beragasztások — és apróbb javításokon kívül teljesen érintetlenül maradtak; s e megjegyzésem különösen vonatkozik az előzéklapokra, számolva azzal az eshetőséggel, hogy mint eddig, úgy ezután is bizonyára akadnak kutatók s szakemberek, kik ezeket a lapokat, ha leragasztattak volna, újra fölfejtenék: bibliographiai adatok, nyelvemlékek vagy más irodalmi ritkaságok után való kutatás céljából." Az 1923 első feléről szóló jelentésben Akantisz már elégedettebben szemléli az elvégzett munkát; igaz, hogy 1922 októberétől kezdve a kötészet már a Könyvtár saját kezelésében, a Kiss-cégtől függetlenül dolgozik. És sokkal rentábilisabbá vált munkája azért is, mert a Könyvtár nyersanyagok beszerzésére nagyobb összeget fordított, azok pedig 1923 áprilisa óta 100—400%-al drágultak. 615 javítást végeztek januártól júniusig 69 583 koronát kitevő kiadással. A kötésre fordított egész összeg 151 959 korona volt, amivel szemben a házon kívüli kötés ára az ugyanakkori napi árak szerint 406 512 korona lett volna. Az 1923-ról szóló jelentésben olvashatjuk, hogy a két munkással dolgozó műhely, azonkívül, hogy nyomtatványosztályunkat olcsó kötésekkel látja el, valamint végzi a sürgős munkát és a javításokat, befejezte az ősnyomtatványanyag szakszerű restaurálását. A házi könyvkötészet az egész időszak alatt csak a kényesebb, különleges igényű kötéseket látta el, a könyvek nagyobb részét házonkívül, elsősorban a magas színvonalú és jól bevált Gotterniayer céggel köttette a Könyvtár. A könyvkötészet mellett fényképészeti laboratórium felállítására is történt kezdeményezés, két ízben is. Az első magától Klebelsberg minisztertől indult ki, a másik Kapossy János orsz. allevéltárnoktól. A Könyvtár mindkettőre negatív választ adott más-más indokolással, de láthatóan azért, mert mindkét esetben több intézmény számára közös laboratóriumot terveztek, amelynek helye a 149