AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején DEZSÉNYI BÉLA Szemben a forradalmakkal Mindjárt az ellenforradalom felülkerekedésének első napjaiban a könyvtár — egyébként felsőbb utasításra — beadványban ismertette az intézménnyel kapcsolatos kommunista terveket és azt az ellenállást, amelyet a tervekkel szemben a hagyományokat és a könyvtár állagát védő tisztviselők kifejtettek

1

. A valóság az, hogy túl nagy ellenállásra nem volt szükség, hiszen tudjuk, hogy a Tanácsköztársaság könyvtárpolitikájának hivatott letéteményesei, a könyvtári megbízottak egyfelől eleve elhatározták a Könyvtár addigi rendeltetésének megtartását — egyetlen könyvtára Budapestnek, mely inkább őrzi a könyveket, mintsem használtatja

2 — másfelől állagának megvédését. Ezt a tényt — a maga fogalmazásában — a Tanácsköztársaság közgyűjteményi vonatkozású intézkedéseinek likvidálását vezető minisztériumi biztos is megerősíti: „Aránylag a könyvtárt kímélik legjobban. Meg akarják hagyni könyv-múzeumnak. Mindössze a levéltár, a miniatúrás és illusztrált könyvek, a néptani s a lármás Proletár Múzeum által igényelt anyag forog veszélyben."

3 De ezt a veszélyt is „barátságos meggyőzéssel sikerül elhárítani"

4 Az ellenforradalom hivatalos kiadványa találóan állapítja meg: „Azok a szakemberek, akik a közgyűjteményekben, mint valami selyemhernyók, beleszőtték-fonták magukat saját feladataikba, nagymértékben óvatosak és konzervatívek. . . húzzák-halasztják az intézkedések végrehajtását és mentik, ami menthető. .. A helyszűkére való hivatkozással minden hurcolkodást megakadályoznak. Az új tisztviselők pedig nem kapnak szobát, sem íróasztalt, lézengve demoralizálják egymást."

5 Látványos ellenállás helyett tehát csendes visszahúzódás és legfeljebb a feladatok alól való lassú kibiivás, meg az új intézkedőktől való elszigetelődés, jellemzi a könyvtár gárdáját, amely az ugyanebben az időben a Szabó Ervin-könyvtárban és körülötte folyó lázas tevékenységtől távol állt. A Könyvtár akkori legfiatalabb munkatársainak egyike így jellemzi ezt a szellemet: „Ezek a szakjukba elásott tudósjelöltek azt hiszem semmit sem tudtak munkáskérdésről és mozgalmakról. Hogy volt egy Kommunista Kiáltvány, azt hiszem 1919 elején tudhattuk meg. A liberális kor neveltjei voltak, azaz voltunk és nem álltunk szemben, de nem is tudtunk mit kezdeni, célkitűzéseket tenni könyvtári vonalon."

6 Jellemzőképpen a Tanácsköztársaság könyvtárügyének egyetlen — adminisztratív-bürokratikus — intézkedése keltett csak lelkesedést: „Lelkesen üdvözölték a rendeletet, mely a 124