AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár gyarapodása 1848-1856

említésre méltó, valamint Mocsáry Lajos egy korai műve (A magyar társas élet 1855J. Számszerűségben a könyvtárba érkezett jogi művek csaknem elérik a történelem-földrajz-politika-statisztika együttes számarányát. Tartalmukban múló jelentőségűek: legtöbb közülük az új államigazgatás törvényeit, rendeleteit magyarázó jogi munka. A szakírók közül egyedül Bécsi Emil jogtudós nevét említhetjük. A többi humán tudományág területére csak igen kevés mű jut s ezek egy része is tankönyv. A magyar nyelv- és irodalomtudomány terén Toldy Ferenc és Hunfalvy Pál művei emelkednek ki. A filozófiát egy Platón kiadás és egy hazai szerző munkája képviseli, szegényes a pedagógiai irodalom termése is. Az általános művek között a szótárakon és nyelvkönyveken kívül az Űjabbkori ismeretek tárának megjelenő köteteit említhetjük s olyan „közhasznú" műveket, mint illemtan, ,,mi veit társalgó", stb. Ugyanez vonatkozik a természettudományi művekre is azzal a kiegészítéssel, hogy elég sok a fordítás és átdolgozás, még a tankönyvek között is. Az eredeti munkák közül Jedlik Ányos munkája érdemel említést. (Természettan elemei,. Pest, 1850.,) Az alkalmazott természettudománynál a mezőgazdasági tárgyúak vezetnek: elsősorban az okszerű gazdálkodást tanító és népszerűsítő könyvek. A műszaki könyv ritkaságszámba megy. (Thüringer Ambro: Elemi géptan. Pest, 1854.) Igen kevés az orvosi könyv is: Tormay Károly szülészeti könyveinek különböző kiadásaira és a gyógyfürdőkről, gyógyvizekről szóló művekre figyelhetünk fel elsősorban. A könyvtárba került metszetek között neves emberek arcképeit, korabeli nevezetes eseményeket ábrázoló képeket, szépirodalmi művekhez készült illusztrációkat, divat- és színpadképeket találunk. A kötelespéldányok nyelvi megoszlását vizsgálva a magyar nyelvű anyag fokozatos növekedését figyelhetjük meg a latin és az egyéb nyelvek rovására. A latin háttérbeszorulása természetesen már egy régen megindult folyamatnak utolsó állomása. Ezekben az években a latin nyelvnek már sem a közéletben, sem a tudományos életben nincs jelentősége, egyedül az egyházi kiadványokban, egy-két jogi kiadványban és természetesen a tankönyvekben találkozunk vele. A német nyelvű anyag az 1848-ban beszolgáltatott mennyiséghez képest hol nőtt, hol csökkent, de ez a magyar nyelvű irodalom előretörésének általános tendenciáját nem befolyásolta, mivel az esetenkénti növekedést a tömérdek hivatalos kiadvány okozta. A nemzetiségi nyelveken íródott munkák egyébként is igen gyéren érkezett példányai a forradalom után tovább csökkentek s inkább csak az Egyetemi Nyomdában és a Bucsánszky-féle nyomdában kiadottakra korlátozódtak. Szlovák nyelvű művek érkeztek még a felvidéki nyomdákból, de szerb, horvát, román nyelvűek Délvidékről, Horvátországból és Erdélyből nem. Néhány héber és görög nyelvű kiadvány s egy-két fiumei olasz munka gazdagította még a nyelvi változatosságot. A beérkezett nyomtatványoknak hozzávetőlegesen 67,6 százaléka volt magyar, 18,9 százaléka német, 6,8 százaléka latin és 6,7 százaléka egyéb nyelvű. Az időszaki nyomtatványok még hézagosabban kerültek be a könyvtárba, jóllehet a nyomdák köteles beszolgáltatásán túl a szerkesztőségek is küldtek néha tiszteletpéldányokat. Az évente beérkezett címek száma csak kétszer ugrik a húsz fölé, többnyire öt-tizenöt között mozog, ami az országban megjelenő perio117