AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)
II. Az OSZK történetéből - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár gyarapodása 1848-1856
Bertalanffy-nyomda 1850—1856 között megjelent kiadványainak száma 64 volt,, ebből a 40 lap fölöttiek száma 17. Kötelespéldányt ez idő alatt kétszer küldött, 1852-ben és 1856-ban, mindössze ötöt s ebből is három olyan, ami nem szerepel abban a bibliográfiában, ahonnan a fenti adatot idéztük. 23 A nagyobb városok közül egyáltalán nem küldött Sopron. A legszorgalmasabban beszolgáltató vidéki nyomda annak az özv. Számmer Pálnénak székesfehérvári nyomdája volt, aki a 12 pont kinyomtatásárt 1850-ben hat hónapig volt a Neugebäude foglya. Nyomdája 1850—1856 között minden évben küldött köteles példányokat. 24 A beszolgáltatás gyakoriságában, ill. rendszerességében ezután az egyházi nyomdák következnek: Sárospatak, Pápa, Eger, Esztergom. Szorgalmas küldők voltak Szilády Károly Kecskemétről, Plessel Lipót Vácról, Grünn János Szegedről, Ramasetter Károly Veszprémből. Szilády Károly 1856-ban külön levélben fordult a múzeumhoz és „hazafias ajánlatot" tett nyomtatványainak küldésére. 25 Ezek a rendszeres küldők önként és közvetlenül küldték kiadványaikat a nemzeti múzeumnak, míg pl. a debreceni és a nagyszombati nyomda egy-egy beszolgáltatása hatósági úton, a polgármester, 01. a főispán útján történt. A főváros kilenc nyomdája rendszeresen küldött kötelespéldányokat, természetesen ők sem hézagtalanul: Landerer— Heckenast, Trattner—Károlyi, Beimel— Kozma, Eisenfels—Emich, Lukács (a későbbi Herz), Müller, Bucsánszky, Bagó— Gyurián és az Egyetemi Nyomda. (Utóbbi azonban 1850—1851-ben nem jelentkezett.) Amelyik évben kilencnél több fővárosi nyomda szerepel a küldők listáján, ott kőnyomdatulajdonosokról van szó: Tyroler, Wdízel, Frank, Engel—Mandello műhelyeiről. A kötelespéldány szolgáltatásból eredő gyarapodás mellett számszerűségében csaknem azonos súllyal szerepel az ajándékozás. Bár nagyobb adomány, ül. hagyaték ez idő alatt csak hat került be az állományba s ezek közül is csak Batsányi János könyvtára volt jelentős, ez is csak a tulajdonos személye miatt. Figyelemreméltóbb azonban az a 229 magánszemély, akik esetenként egy vagy több művel gazdagították a könyvtárat s cselekedetük társadalmi rugójául éppúgy szolgált a nemzeti öntudat, az általános művelődést szolgálni kívánó szándék, mint a jogos szerzői büszkeség. A nagyobb ajándékok közül az első 1848-ban Gallovich Vince ügyvédé, aki magyar, német és latinnyelvű művekből álló 650 kötetes könyvtárát végrendeletileg hagyta a könyvtárra. 26 A következő évben Szadler József, a Múzeum Természettára őrének özvegye ajándékozta férje kézirati hagyatékát, összesen 102 darabot a könyvtárnak. 27 Rumy Károly György örökösei 1851-ben 92 kéziratot és 55 nyomtatványt ajándékoztak a Rumy-hagyatékból. A kéziratok egy része németnyelvű és németországi egyetemek előadásainak jegyzeteit tartalmazza, a latinnyelvűek Rumy vegyes jegyzetei, kivonatai, másolatai. A nyomtatványok között kalendáriumok, sematizmusok és könyvkatalógusok vannak. 28 Az 1845-ben elhunyt Batsányi János 1121 kötetes könyvtára ugyancsak végrendeleti úton került be a könyvtárba 1852-ben. 29 Ugyanebben az évben Bory Miklósné, sz. báró Helembach Karolina, cs. k. tanácsos özvegye, ajándékozott 2029 kötetes „olasz, francia, magyar, német és szláv" nyelvű művekből álló gyűjteményt a könyvtárnak. Ez utóbbi gyűjteményről egy későbbi levelezésből kapunk némi képet. (A növedéknapló ugyanis a nagyobb ajándékokat rendszerint csak sommásan jegyezte be.) Bory Miklósné néhány nappal az ajándék átadása után levelet írt Kubinyi 108
