AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár gyarapodása 1848-1856

kerület útján, hanem közvetlenül küldte anyagát, így Lander er—

Heckenast, Trattner—Károlyi és Beimel József. Természetesen az ő nyomtatványaik is a könyvvizsgáló hivatalon keresztül érkeztek. A forradalom elsöpri a cenzúrát a budai könyvvizsgáló hivatallal együtt, de felborul vele a szervezettség is. Csak két hónap elteltével naplózzák be a budai és a zágrábi tankerület most már közvetlenül küldött kötelespéldányait. Később közvetlenül a könyvtárnak szolgáltatott be a budai egyetemi nyomda és Szilády Károly nyomdája Kecskemétről. Június 4-én találjuk első nyomát annak, hogy az újonnan megalakult kormány vallás és közoktatási minisztériuma feladatának érzi a nemzet könyvtárának gyarapítását. Eötvös József miniszter hivatalából Gabányi Sándor szatmármegyei alispán személyesen hozta el „mint kötelezett nyomtatványt" az 1847/48. évi országgyűlés Nagykárolyban nyomtattatott törvénycikkeit.

4 A továbbiakban a kötelespéldányok a minisztériumon keresztül érkeznek, különféle hazai nyomdákból, a hadi események miatt csak szórványosan (Pest, Esztergom, Kecskemét, Székesfehérvár, Magyaróvár, Szakolca, Sárospatak, Szabadka nyomdáiból.) A nemzeti kormány más módon is jelét adta annak, hogy a forradalmi változásokat dokumentáló nyomtatványokat az utókor számára a nemzet könyvtárában kívánja megőriztetni. Október 6-án a Nemzeti Múzeum igazgatója, Kubinyi Ágoston „felsőbb rendeletnél fogva" átvette a könyvtár részére a legfrissebb hivatalos nyomtatványokat (országgyűlési iratokat, a felsőház rendszabályait és egyéb, minisztériumok által kiadott iratokat). Egy más alkalommal maga a miniszterelnök rendeletéből vitte be a könyvtárba Mack József főhadnagy a legújabb honvédségi kézikönyvet.

5 November folyamán átvizsgálták a volt budai könyvvizsgáló hivatal helyiségeit s az ott talált nyomtatványokat bevitték a nemzeti könyvtárba. (Ezt az anyagot november 15—23. között naplózták be 195 tételben. A győri, kassai, pozsonyi és zágrábi tankerületekből, valamint budai, ill. pesti nyomdákból származtak.) Az így begyűlt anyag, mely ugyan 1039 darabot tett ki, de belőle kb. 800 db volt a kisnyomtatványok, ill. egyleveles nyomtatványok száma, nem reprezentálta a szabad sajtó első évének nyomdai termését. Nem is reprezentálhatta, mivel zömükben még 1847-es megjelenésűek voltak, sőt akadt köztük még régebbi is. (Pl. a megszűnt budai könyvvizsgáló hivatalban találtak között.) 1848-as kiadású viszonylag igen kevés volt köztük, s így joggal állapíthatta meg Mátray Gábor: „Sajnosán kellett e lefolyt évben, a magyar szabadság élvezetére, és a haza anyagi és szellemi emelhetésére csaknem korlátlan utak s módok megnyílása idején tapasztalnunk, hogy a kiadók és nyomdászok nem tárták magukat többé kötelezetteknek az újabban megjelent nyomtatványokat a múzeum számára beküldeni; minél fogva intézetünk részére a hírlapok és kötelezettségi példányokból majd semmi sem küldetett be."

6 A „majd semmi sem" teljes egészében igaz volt az 1848-as hírlapok és folyóiratok esetében, — ezekből csak előző éviek érkeztek — a könyvek és egyéb kiadványok esetében közel járt az igazsághoz. 1849 első felében a hadi események következtében egyáltalán nem érkeztek kötelespéldányok. Csak június végén küldött néhány művet az Egyetemi Nyomda, s július első napjaiban érkeztek küldemények a szarvasi, az aradi és a kecskeméti nyomdából. A vidékről jött anyag most már csaknem kivétel nélkül a szabadságharc eseményeivel össszefüggő kisnyomtatvány volt. A nemzeti kormány utolsó intézkedése a köteles példányok tárgyában az 1848-as sajtótörvény végrehajtási utasításának megjelentetése a Közlöny június 22-i számában, megvalósítására 104