AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Kelecsényi Ákos: Beythe István énekeskönyve

Beythe István énekeskönyve KELECSÉNYI ÁKOS Beythe István énekeskönyve a XVI. század egyik legtöbb találgatásra okot adó nyomtatványa. Nagyjából egykorú említésével csak Szenczi Molnár Albert 1607-ben megjelent zsoltárfordításának élőbeszédében találkozunk: „Mert látom hogy fő emberek által, az Soltarnac nagy reÍ3e meg vagyon fordítva,... Kik közöl az tettzésem J"3erint legf3ebbec az Sjegedi Gergelyé, es S3tarai Mihályé, vadnac, Iftennec hála egyéb f3ép énekekis, Mellyekkel rakva az Debreceni Annya £3: Egyház énekes könyve, az Bornemif3a Péteré, Huf3ar Gálé, es Böythe Irtvane".

1 Erre az adatra Tóldy Ferenc figyelt fel,

2 mert Fabó András 1866-ban megjelent j5eí/íAe-életrajzában felsorolja ugyan Beythe műveit, de énekeskönyvét nem említi.

3 Toldy tulajdonában volt is egy énekeskönyv töredék, amelyet e mű részének gondolt, egy hiányos, címlap nélküli példányát pedig Nagy István gyűjteményének egyik kottákkal is ellátott darabjában vélte felfedezni. Szabó Károly ezt a Nagy István-féle példányt nem látta — sőt a jeles gyűjtő könyvtárát megvásárló lipcsei List és Francke cég által kiadott katalógusban sem találta —, tehát pusztán híradás alapján jegyezte meg Beythe énekeskönyvéről, hogy kották is vannak benne. Nagy István gyűjteményének ezt a darabját a század elején a Széchényi Könyvtárnak sikerült megszereznie, amikor is kiderült róla, hogy Huszár Gál 1574-ben Komjátiban megjelent énekeskönyve.

4 Addigra azonban Szabó Károlynak Toldy nyomán felvett téves adata Beythe kottás énekeskönyvéről annyira gyökeret vert a tudományos közvéleményben, hogy Csomasz Tóth Kálmánig

5 fel sem figyeltek Csiky Jánosnak még a század elején elhangzott megállapítására: „Több mint valószínű, hogy ez a sokat keresett mű azonos a Fraknóiféle Canciones funebrales ez. könyvtáblából kiáztatott Manlius nyomdájából való töredékkel (N. Múzeum), amelyet eddig az Újfalvi halotti énekek 1598-iki első kiadásának gyanítottak".

6 Mindezek alapján rámutattunk arra, hogy ez a Fraknói-féle áztatás minden bizonnyal Beythe énekeskönyvéből való, amely 1590 táján Manlius nyomdájából Monyorókeréken hagyta el a sajtót.

7 A Régi Magyar Nyomtatványok Repertóriumának könyvtárunkban folyó összeállítása során átvizsgáltuk az MTA töredékgyűjteményét is, ahonnan előkerült ennek az énekeskönyvnek krudában maradt „a" íve. Ennek alapján új és még világosabb képet kaptunk erről az énekeskönyvről, jellegéről, tartalmáról és terjedelméről is. 149