AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Markovits Györgyi: Munkásmozgalom és cenzúra harca a két világháború között
keztében a rendőrtiszt később már a beadott szöveggel a kezében ült a nézőtéren, ^s ellenőrizte, hogy a mondott szöveg megegyezik-e szóról szóra a bemutatottal. Ekkor új taktikához kellett folyamodni. Az előadók az egyes sorokat — főleg a verseknél — felcserélték, a szöveg értelmetlenné vált, s mikor a rendőrtiszt felháborodottan követelte az előadó szövegét, a szavak mind egyeztek. „Az egyes »rázós« sorvégeknél az utolsó szótagot összekapcsoltuk a következő sor első szavával ; felcseréltünk egyes strófákat is; az is megtörtént, hogy a verseket prózában írtuk le, hogy így enyhítsük az értelmet" — mondja Tiszay Andor. Baló Elemér — akit a forradalmár művészek között tartott számon a rendőrség — egy alkalommal a betiltott vers helyett az egyszeregyet kezdte el „szavalni", s mikor odaért, hogy tízszer százezer az egymillió, és felemelte ökölbeszorított kezét, olyan fergeteges taps tört ki, hogy percekre abbamaradt az előadás. 23 A zenei számoknál a cenzúra a szöveget láttamozta, ezért a dallammal „lázítottak" a zenei számok. A betiltott Varsavjanka dallamára például a kórus Petőfi Sándor Szeptember végén című költeményét énekelte. F. C. Weiskopf Kanton című versét hosszú időn át szavalták a mozgalomban. A két utolsó sort — „Moszkva, Kanton / Kanton, Moszkva" — nem az előadó, hanem a közönség soraiban elhelyezkedő szavalokorus harsogta el, majd a szavaló befejezte a verset: „Es vörösen ragyognak a csillagok!" Lányi Olgának e vers szavalása miatt kellett emigrálnia. A munkás kultúrműsoroknak több, úgynevezett „pillér-verse" volt, melyeket rendszeresen előadtak. Ilyen volt Kassák Lajos Mesteremberek című költeménye, a gyarmati és a néger versek, Madarász Emil Szovjethajók című verse, Tihanyi Ernő Ki az utcára című kórusverse, Pákozdy Ferenc, Erg Ágoston, Gereblyés László, Illyés Gyula néhány verse. Ismeretlenségbe merültek Knopp Imre versei, amelyek pedig éveken át lelkesítették a hallgatóságot. Szegény Pedrója, — a spanyol polgárháborúról szóló első magyar vers — még a felszabadulás után is kedvelt műsorszáma volt a munkás-rendezvényeknek. A harmincas évek végétől Benjámin László, Földeák János és Rajcsányi Károly mozgalmi költészete szerepelt a műsorokon. 24 Érdekes emléket elevenít fel Berkó Pál — aki a nyolcas ifiknél végzett illegális munkát — a szociáldemokrata párt egyik 1938. évi Ady-matinéjárói. A rendőrség minden forradalmi verset törölt a műsorból. Ekkor Weltner Jakab, a műsort megnyitó előadó másfél órás beszédben értékelte Ady munkásságát, s eközben elmondta az összes betiltott verset, köztük a Proletárfiú versét, és A nép nevében című Peíő/V-költeményt — elemezve is őket. 25 Hajdú Henrik is érdekes élményeket őriz mozgalmi-előadó munkásságával kapcsolatban. „Jártam az országot, s allegorikusán, skandináv szerzőim szavaival tanítottam. Egyszer a székesfehérvári építőmunkások gyűlésén beszéltem. Harsogva recitáltam Ibsen Catilinájának első jeleneteit, amikor egy öreg kőműves közberikkantott: — Ertjük Hajdú elvtárs! Maga most ezekre a pimasz fasisztákra gondol! — Az emelvényen négy aranygalléros rendőrtiszt ellenőrködött, egy gyorsíró pedig szóról szóra jegyezte előadásomat. Mi lesz itt ? Ha a legcsillagosabb nyakú fogdmeg feloszlatja a gyűlést erre az elszólásra, a legnagyobb botrányok következhetnek. Tovább dörögtem, mintha el akartam volna nyelni Rómát, s a főtanácsos, talán a versek zenéjébe beleszédülve, hallgatott." 26 A költészetnek a magyar történelemben mindig megvolt a maga forradalmasító szerepe. A két világháború között új, osztályharcos színnel gazdagodott. A
