AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Kozocsa Sándor: Goncsarov Magyarországon
jezobb tolmácsa... Goncsarov e szóval: oblomovizmus, az orosz nemzeti jellem és kedélyhangulat egy általános vonását fixirozta". Jancséból természetszerűleg hiányzik még a történeti szemlélet, lényegileg a nép-karakterológia alapján áll. Ez magyarázza az alábbi fejtegetést is: „Az oblomovizmus egyike az orosz nemzeti bűnöknek, s ama gátló körülményeknek, melyek nehezítik Oroszország előrehaladását. Hogy Goncsarov mily mélyen nyúlt az oroszság kedélyvilágába, s mily fontos nemzeti bűnre tette figyelmessé kortársait, bizonyítja az a körülmény is, hogy regénye megjelenése után csakhamar tanulmány tárgyává tette magát az oblomovizmust is egy jeles orosz kritikus: Dobroljubov". Jancsó Benedek rávilágít később arra, hogy Goncsarov az oblomovizmust nemcsak az Oblomov című regényében tárgyalta, mert hiszen a Hétköznapi történet főhőse, Adujev is hasonló lelki összetételű jellem. Az oblomovizmus harmadik hőse, Bajszkij — a Szakadék című regényben —, már több Oblomovnál és Adujevnél. Jancsó tanulmányából értesülünk arról is, hogyan nyilatkozik Goncsarov: Inkább későn, mint soha című munkájában költői alkotásmódjáról: „Előttem — mondja Goncsarov — mindig egy bizonyos alak lebeg, s vele együtt egy főmotívum; ezek vezetése mellett haladok előre, s ragadok meg útközben mindent, mi kezem ügyébe esik, azaz, mi az alakra s e főmotívumra vonatkozik. Azután szorgalmasan és oly gyorsan dolgozom, hogy a toll alig képes leírni az egymást kergető -gondolatokat... személyeim nem hagynak nyugtot, majd ebben, majd abban a jelenetben tűnnek elé, s néha mintha hallanám beszélgetéseik egyes töredékeit"; Goncsarov „Adujevben, Oblomovban és Rajszkijban, regényeinek e hőseiben, az orosz nemzet lassú ébredését igyekszik vázolni: az átmenetet a tétlen álmodozásból, a romantikus világfelfogásból a modern világnézethez". Jancsó Benedek egyébként jól látta meg Goncsarov életútjának vonalát: „Első regénye, a Köznapi történet 1847-ben jelent meg. 1852-ben, mint Putyatin altengernagy titkára, főnökét egy földkörüli útra kísérte. Ez utazásán szerzett tapasztalatait és megfigyeléseit 1856-ban adta ki a Pallas fregattéról címmel. Regényírói hírnevét az 1859-ben kiadott Oblomov alapította meg. A regényt sokáig úgy tekintették Oroszországban, mint az orosz szellemet és életet leghívebben visszatükröző irodalmi terméket. Ezt követte A hegyszakadék című regény, melyet bátran nevezhetünk meseszövésénél és kitűnő szerkezeténél fogva Goncsarov legjobb regényének. Nagy feltűnést keltett még »Irodalmi estély« című "humorisztikus rajzával". 2 Az idézett szövegekből látható, hogy Jancsó Benedek már észrevette Goncsarov három nagy regénye eszmei mondanivalóinak összefüggéseit, amikor megemlíti, hogy „Az oblomovizmust e regényében tárgyalja, de még két más regényében is, — csakhogy kissé módosított alakban". Es még valami lényegest is meglátott Jancsó Benedek Goncsarov művében: hogy regényeinek főhőseibe az orosz nemzet lassú ébredésébe vetett reményét is belevetíti, az átmenetet a tétlen álmodozásból az új világnézethez és életfelfogáshoz. 3 Az első értékes Goncsarov-tanulmúny után néhány évvel az Élet c. folyóiratban (1891) Sármai József rajzolta meg Goncsarov írói arcképét. Sármai József nekrológjában Belinszkijnek abból a megállapításából indult ki, hogy Goncsarov iránya a naturalizmus 4 . Megállapítja még, hogy Goncsarov annak a társadalmi átalakulásnak, melyen Oroszország a XIX. század közepén keresztülment, egyik 501
