AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Kis Elemérné: Ivanics kölcsönkönyvtára
zolására többek közt Széchényi Ferencre, Teleki Sámuelre hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy nincs szándéka a már működő könyvkereskedők üzletkörébe avatkozni, új könyvekkel, folyóiratokkal nem kíván foglalkozni. S talán döntő indokul kiemelte, hogy Pesten kizárólag régi könyveket árusító könyvkereskedés nincs, neki viszont ehhez jelentős könyvkészlete és gyakorlata van. 19 Hoffmann Antal a könyvárusok társulatának városi komisszáriusa és a könyvkereskedők véleménye alapján a tanács 1815. április 17-én megadta a jogot Ivanicsnak régi munkák árusítására. Ő azonban — nem lehet tudni miért — csak két év múlva, 1817. április 17-én nyitotta meg pesti antikváriumát, nem sokkal azután, hogy budai kölcsönkönyvtára működni kezdett s kölcsönkönyveinek jegyzéke megjelent. 1818 október elején Ivanics újabb beadványt nyújtott be a pesti tanácshoz. Ekkor azt kérte, hogy budai kölcsönkönyvtárát is Pestre helyezhesse át. Indokai: Pesten már csak egy kölcsönkönyvtár (a Leyrer-íéle) működik az engedélyezett kettő helyett, s mivel saját könyvkereskedése Pesten van, budai kölcsönkönyvtárát nem tudja kellően gondozni. Nagyszabású kölcsönkönyvtárát kíván létesíteni, s a katalógust be is mutatta a könyvvizsgálónak. Kötelezi magát a 400 Ft biztosíték és a 150 Ft évi díj pontos befizetésére. A tanács újra kikérte a könyvkereskedők véleményét. Eggenberger, Hartleben, Kilián György, Leyrer József, Müller József a kérést pártolták azzal a kikötéssel, hogy Ivanics új könyvekkel nem kereskedhet. 20 Egyúttal rámutattak arra, hogy a kölcsönkönyvtárak nemigen tudnak fennmaradni: Institoris tönkrement, Müller József önként bezárta kölcsönkönyvtárát, Leyrer is nagy anyagi nehézségekkel küszködik. 21 1819. február 13-án Ivanics megkapta az engedélyt, s teljesítette az előírásokat. Azonban Ivanics folyton utazik, vásárol, halogatja a megnyitást. 1823-ban Erb Frigyes folyamodik kölcsönkönyvtár nyitási engedélyért, melyben arra hivatkozik, hogy Leyrer kölcsönkönyvtárának állománya alig több 500 kötetnél, Ivanics pedig még meg sem nyitotta pesti kölcsönkönyvtárát. 22 Erre a helytartótanács 1824-ben elrendelte, hogy Ivanics két hónapon belül nyilatkozzék a megnyitás ügyében. A pestvárosi tanács vizsgálata alkalmával megállapította, hogy Ivanicsnak több mint 5000 értékes könyve van. 23 Ivanics ekkor haladékot kért, hivatkozott arra, hogy 5000 kötetet meghaladó állományát még nem tudta katalogizálni. Végső soron a tervezett pesti kölcsönkönyvtárát Ivanics sohasem nyitottameg. Kölcsönkönyvtárával kapcsolatban csak két évtized múlva hallunk róla ismét. 1844. július 7-én kérésére — melyben szerencsétlen sorsára és annak következményeire hivatkozik — a tanács visszaadta neki 400 Ft biztosítékát s egyúttal megvonta kölcsönköny vtár-nyitási jogát. — 1844. december 9-én Ivanics meghalt. Készpénz nem maradt utána, de pesti és budai könyvraktárában állítólag 100 000 könyv volt található. 24 3. Az Ivanics előtti kölcsönkönyvtárak olvasóközönségéről kielégítő adatok nem állnak rendelkezésre. Egyedül a győri Müller Ferenc-féle kölcsönzőről tudjuk, hogy a tanuló ifjúság volt a törzsgárdája. De arról, hogy az értelmiség, a polgárság hogyan vette igénybe, már nincs adat. 25 így feltevésekre vagyunk utalva abban a kérdésben, hogy Ivanics milyen olvasóközönségre számíthatott. Ehhez Buda, illetve Pest-Buda kulturális fejlődése nyújthat némi támpontot. — Az egyetemet könyvtárával együtt 1777-ben helyezték Budára, majd 1783-ban Pestre; így jelentős tudós testület került ide, 460
