AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Dezsényi Béla: Gratzer Frauenjournal Österreichs und Hungariens Töchtern gewidmet… Egy XVIII. századi női folyóirat helye az osztrák és a magyar sajtó történetében

nevelési folyóiratokra bomlott. Azután éppen az utóbbi kategóriában a felvilágosodás már egyik élénken vitatott problémájaként a nőnevelést, majd a nők tájékoztatását, felvilágosítását, szórakoztatását tűzték ki célul. Az 1750-es évek végén és az 1760-as évek elején Lipcsében Die Frau, Párizsban Journal des Dames, Hamburgban Neuigkeiten für das schöne Geschlecht címmel indultak az elsők. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottak nekik a történetírók és a tartós fennállás, meg a színvonal szempontjából a németországiak közül is csak kettő múlhatta felül a gráci Frauenjournalt: a neves író, Johann Georg Jacóbi által Düsseldorfban kiadott Iris (1774—1776), munkatársai között többek közt Goethevei, valamint a gráci laphoz hasonlóan már a kilencvenes években a híres Cotta kiadó által indított Flora, Teutschlands Töchtern geweiht (1793—1803). Az utóbbiba olyan ismert költők és írók is írtak, mint Forster, Kosegarten és Hölderlin. De az átlag úgy látszik nem múlta felül tartalmában a gráciák hetilapját; az Irisnék éppen azért kellett megszűnnie, mert igényességével elriasztotta a még nem eléggé érett közönséget. Es a tartós fennállás szempontjából is csak a Flora érte utói, illetve múlta felül a gráci női lapot.

14 Mindent összevetve a hosszú évekig megjelent gráci Frauenjournal kiemelt szerepet látszik betölteni a korai női lapok történetében. Tegyük hozzá még, hogy olyan időben, Ferenc császár rendőri abszolutizmusának kezdetén, amikor a gazdag bécsi folyóiratirodalomban is átmeneti apadás állt be, s az egész sajtó néhány lapra zsugorodott össze, amelyek között női már egyetlen egy sem szerepel. Es ha ilyen szempontból nézzük meg mégegyszer közelebbről az OSZK-ban meglevő három kötet tartalmát, akkor — fenntartva a cikkünk elején alkotott sommás ítéletet, amely egyébként a német sajtótörténészeknek a női lapok atlagáról alkotott véleményével is egyezik — mégis el kell ismernünk, hogy a kritikus kilencvenes években bátran tartotta magát az előző évtized felvilágosítóinak a hangvételéhez — és ezt éppen 1795-ben, azokban a hónapokban, amikor Budán Martinovics pere jutott végzetes befejezése felé és a mi jakobinusaink osztrák eszmetársait is üldözték. Az évfolyam 1. számában mindjárt II. Józsefről szól az első cikk, és azt emeli ki a modern császár tettei közül, ami I. Ferencnek éppen 1795-ben megjelent új cenzúrarendjével legélesebben ellenkezik: „Unter Josephs Regierung entstand daher in den Erblanden ein ganz neuer Geist der Freiheit im Denken und der Freimüthigkeit im Reden und Schreiben." (8.1.) A változatos, vegyes kis közlemények jó része francia felvilágosult írók műveinek, aforizmáinak fordítása (Saint-Evremond, Marmontel stb.). Még a női haj színének a divatját is Brantóme dönti el. (430. 1.) Egyáltalán, különös, ahogyan ez a női lap a divatot kezeli. Noha szerkesztői tudósításai, előfizetési hirdetései ígérik a divatképeket (pl. 144.1.), valójában ilyen képet egyáltalán nem látunk (legalábbis a mi példányunkban), ha meg divatról szól a Frauenjournal, mindig politikai hátsó gondolattal teszi. Semmi sem érdekesebb a divatlap számára, mondja, mint a francia forradalom változékony eseményei. (7. sz. Anhang.) Érdekes volna tudni a forrását a 24. számú Anhang Moden-Neuigkeiten c. cikkének (394. 1.), amely a régi, forradalom előtti francia divatról ezt írja: „ein Volksmärchen, eine Stadtneuigkeit, ein Luftballon, eine Anekdote aus dem Palais-Royal, waren in dem alten luxurieusen leichtsinnigen Paris mehr als hinreichend in einem Tage neue Moden á la zu schaffen, die ganz Paris, und viellelicht ganz Deutschland noch eher, als Paris, trug. Aus dieser Quelle flössen uns z. E. alle die schönen Moden ä la Marlhrough, Eveque sur la paille, cacat du Dauphin, Vomissement 20" 403