AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Borsa Gedeon: Néhány bécsi ősnyomtatvány magyar vonatkozásai
csonthegyi csata után (1490. VII. 4.) átálltak Miksa oldalára. 28 A pozsonyi béke megkötésekor (1491. XI. 7.) a Habsburgok egvik követe éppen Kis-Horváth János volt. 29 A temetési menetben a Habsburg-házhoz tartozó országok között Magyarország szerepeltetése éppen az említett pozsonyi békeszerződésre támaszkodhatott, amely az 1463. évi békekötés számos pontját megerősítve elismerte Miksa jogát a magyar királyi cím viselésére és örökösödési jogát a magyar trónra, ha Ulászlónak, vagy valamelyik utódjának fiúörököse nem lenne. A gyászszertartáson Magyarország színeit a menetben csupa olyan főúr képviselte, akik Miksa hívei voltak még ezekben az években is. 30 így feltételezhető, hogy a Bakócz vezette hivatalos magyar küldöttség elhatárolta magát ezektől a főuraktól, akik hazánk függőségét a Habsburgoktól a felvonuláson hangsúlyozták. Ezek alapján valószínűnek látszik a fentiekben már említett hiba, amely szerint a nyomtatásban megjelent német nyelvű beszámoló — és nyomában Apponyi — tévesen azonosította a menetben címeres pajzsot vivő Széchy Miklóst Bánffy Miklóssal. Ez utóbbi lehetett Bakócz követtársa, amint ezt a korai források is (vö. 20. jegyzet) közölték. Jakob Unrest Österreichische Chronik c. munkájában a nyomtatásban megjelent tudósítással csaknem azonos szöveggel örökítette meg III. Frigyes temetési szertartását. A bécsi Nationalbibliothek és az alsó-ausztriai Landesarchiv őriz ezen felül egy-egy további korabeli kéziratot (utóbbi megjelölése Streun), amelyekben ez a beszámoló ugyancsak megtalálható. Az Unrest-íéle krónika kritikai kiadása azután összevetette ezeket a szövegeket 31 . A temetési menetben Magyarország jelvényeit vivő csoportban részt vett főurak nevei az Unrest-íéle szövegben „Sechse Nicolas, Herr Eilerbach, Herr Jakob Zeckl, Risch (!) Grabat, Gebit Lasla", a Streun-félében pedig „Setsche Wiblet, Khitsch Rebat, Gabriel Lasla" formákban szerepelnek. A gyászmenetben püspöksüveggel felvonult prépostok névsorában szerepel a német nyelvű nyomtatott kiadásban (6b lap, 18, sor) „Der probst von geren". Az Unrest-féle krónika említett kritikai kiadása 32 a „geren" városnevet „Gran"nak, vagyis Esztergomnak oldotta fel. Ez már az első pillanatra valószínűtlennek látszik. A gondosabb vizsgálat csak megerősíti, hogy tévedésről van szó. A többi hét említett prépost ugyanis mind az osztrák tartományokból való, a bécsi Nationalbibliothekben őrzött kézirat pedig a fentiek után még négy további ausztriai priort sorol fel. A nyomtatásban megjelent latin nyelvű beszámoló (4b lap, 4. sor) „Ex gorus" megjelölést használ a „geren" helyén. Ezek szerint Esztergom helyett az alsó-ausztriai Geras premontrei, a felső-ausztriai Garsten bencés és az ugyancsak alsó-ausztriai Gars ágostonos rendházak vezetői jöhetnek számításba, akik ebben az időben mind jogosultak voltak a püspöki süveg viselésére. A gyászmisét a bécsi Szent István dómban 1493. december 7-én a salzburgi érsek celebrálta, az azt követő és Szűz Máriának szóló misét pedig a veszprémi püspök mondotta, amint erről mind a latin (2a lap, 13. sor), mind a német (4b lap, 12—13. sor) nyelven nyomott szöveg tudósít. Ez a személy nem más, mint ifj. Vitéz János, az egykori esztergomi érsek unokaöccse, aki maga is neves humanista volt. Mátyás megbízásából számos diplomáciai küldetésben járt el, majd előbb szerémségi, később veszprémi püspök lett. Amikor Miksa 1490 őszén benyomult a Dunántúlra és Veszprémet is ostrom alá fogta, Vitéz azzal a feltétellel adta fel a várat, illetve állt át a Habsburgok oldalára, ha azok támogatják igényét a bécsi püspökségre. Ennek vezetését 1493. február 8-án valóban el is nyerte. Nyilván eb394
