AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Borsa Gedeon: Néhány bécsi ősnyomtatvány magyar vonatkozásai
szeptember 13-án kelt levele a vereség napját ugyanis pontosan közli: „noná praesentis mensis Septembris", vagyis szeptember 5. 14 Ezt a dátumot tévesen oldotta fel Josef von Hammer 15 szeptember 9-ével, mert a római időszámításban használt „Nonae" szó a hónap derekán álló „Idus" előtti kilencedik napot és nem a hónap kilencedik napját jelentette. Az említett török forrás — téves közlése ellenére is — a szeptember 5-öt erősíti meg, amikor győzelmük napjaként a csütörtököt jelölte meg: 1493. szeptember 5. ugyanis valóban csütörtökre esett. II Ugyancsak szépszámú magyar vonatkozású adat található azokban a bécsi nyomtatványokban is, amelyek az 1493. augusztus 19-én elhunyt III. Frigyes császár december 7-én tartott gyászünnepségének eseményeiről számoltak be. Ez a két gyászmisével együtt a bécsi Szent István székesegyházban zajlott le. Három bécsi nyomtatvány ismeretes, amely ezekről készült: a gyászünnepség leírása latinul; 16 németül 17 és Bernhard Perger latin beszéde, amelyet ugyanez alkalommal mondott. 18 A latin és német nyelvű tudósítás szövege, ha nem is szó szerinti fordítás, igen közel állanak egymáshoz, így magyar vonatkozású részeik együtt tárgyalhatók. Ezek egy részének rövid ismertetésére Apponyi Sándor katalógusaiban már sor került. 19 Magyarországot a temetésen hivatalos delegátusok képviselték, akik mint II. Ulászló király küldöttei vettek részt. A már abban az időben is rendkívül pontos protokolláris előírások igen előkelő helyet biztosítottak a magyaroknak. Miksa király, a pápai legátus és a francia megbízott után következtek, megelőzve a német lovagrend képviselőit, Edward angol herceget, Velence követét stb. A magyar delegátusok személyére vonatkozólag a német nyelvű tudósítás nem közöl részleteket, de a latinban ez megtalálható (lb lap, 28—29. sor): „Ep(iscop)us Agrien(sis) or(ator) Ladislai reg(is) hungarieá: bohemie — Nicolaus dux de li(m)bach or(ator) Ladislai re(gis) hu(ngariae)<&bo(hemiae)." A két személy azonosítása azonban a szakirodalomban egymástól eltérő eredménnyel történt. A Bonfini-íéle históriás könyv 20 az egri püspök kísérőjét Bánffy Miklósban jelölte meg. Istvánffy Miklós 21 alsólindvai Bánffy Miklós mellett Orbán püspökről írt. Azonban Nagylucsei Orbán 1487-től csak 1491 végéig, ill. a következő év elejéig volt egri püspök, ezen túlmenően az alábbiakban ismertetésre kerülő korabeli adatok is más útmutást nyújtanak. így a későbbi kor történészei 22 az egri püspök nevét immár helyesen Bakócz Tamásként oldották fel. Követtársaként Bánffy Miklóst tartották, aki mint pozsonyi főispán és főpohárnokmester szolgálta előbb Mátyást, majd Ulászlót egészen 1501-ben bekövetkezett haláláig. Más következtetésre is lehet jutni, ha a gyászszertartást ismertető latin és német szöveget veti össze az ember. A gyászmise felajánlási része során tizenhat császárhoz, illetve az ausztriai házhoz tartozó ország képviselői vonultak fel a következő csoportban: egy nemes zászlóval, másik sisakkal, a harmadik címeres pajzzsal, két további egy fejétől a földig feketével letakart lovat vezetett, ezek előtt pedig feketébe öltözött nemesek égő fáklyát vittek. Az egyes országokat felvonulása során „Austria Antiqua" és „Austria Nova" után és az „Imperium" előtt haladtak Magyarország képviselői. A nyomtatásban megjelent korabeli tudósítás ezek közül többet név szerint is megnevezett. így a címerespajzsot 392
