AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Czettlerné Kozocsa Ildikó: Könyvhigiéne Olaszországban

A Vatikáni Könyvtár restauráló laboratóriuma egészen más jellegű, munkát folytat, mint a Gallo Intézet, mivel célja nem annyira a tudományos kutatás és kísérletezés, mint a gyakorlati munka. Kapcsolata az Intézettel meglehetősen laza. Restaurálási módszereikben konzervatívak. A restaurátorok érettségizettek, a könyvkötő szakma elsajátítása után egyéves próbaidő alatt tanulják meg a restaurálást, ha a vizsgákon megfelelnek, alkalmazzák is őket. A laboratórium feladatainak zömét a pergamenrestaurálás jelenti, így tehát ebben a munkában a vatikáni restaurátorok nagy gyakorlatra tettek szert. E munkánál követik azt az általános alapelvet, hogy szakadt, hiányos pergament csak pergamennel, papírt csak papírral egészítenek ki. A kódex szétszedése után — amennyiben iniciálékat tartalmaz — ezeket acetátcellulóz-fóliával bevonják, hogy a színek a nedvesség hatására ne fussanak szét. Az összezsugorodott, gyűrött, piszkos pergamenlapokat esetenként rövid ideig kevés tiszta víz és alkohol keverékével átitatott szívópapírok közé helyezik és kisimítják. Ezt követően japánpapír között néhány percig gyengén, majd erősebben préselik. Szárítás után restaurálják, azaz gondosan kiegészítik a hiányokat. Ha írott szöveg kiegészítéséről van szó, a betűkből 1 mm-nyit sem ragasztanak le, hanem közvetlenül egymáshoz illesztik a két pergamenszélt. Ahol nincs betű a pergamenlap szélén, ott kb. 2 mm-nyire ragasztják rá az új pergament a kiegészítendőre. A széleket előzőleg gondosan vékonyítják. A ragasztáshoz halcsontból készült zselatinoldatot használnak. Ahol a szöveg miatt nem lehet egymásra helyezni a pergameneket a széleket sűrű acetátcellulózéval ragasztják egymáshoz, mintegy összehegesztve a két lapszélt. Ragasztás után talkummal beszórt japánpapír között préselik a lapokat, majd az egyedülálló lapokból pergamencsík segítségével íveket készítenek, végül felfűzik az íveket, és a szokott módon elkészítik a kötést. A laboratóriumban a tinta savtartalma által megrongált papírost kémiailag nem közömbösítik, hanem a lapokat fémszitára helyezve, néhány percig meleg, csaknem forró vízbe merítik, mint mondják azért, hogy a papírlapon még jelenlevő további korróziót előidéző fémoxid réteget leoldják. A kapott közlés szerint az írásról nagymértékben oldódnak le a felületen kivált fémrészecskék. Ennek következtében viszont az írás erősen elhalványodik, sokhelyütt már alig olvasható. A megszárított leveleket azután crepelinnel (Lyonból beszerzett valódi hernyóselyemmel) kasírozzák, zselatinragasztóval. * Az Istituto hivatalos szakfolyóiratáról is meg kell emlékezni, címe: a Bollettino deli' Istituto di Patológia dél Libro, jellege teljesen nemzetközi, annak ellenére, hogy tanulmányainak javarészét olasz szakemberek írják. Megítélésünk szerint az itáliai könyvhigiéniai munka további, közvetlen tanulmányozása, a közzétett tudományos kutatási eredmények dokumentálása, feldolgozása fontos hazai feladat akkor, amikor a közeljövőben végre napirendre kerül az Országos Széchényi Könyvtár oly régóta várt s nagyon is időszerű könyvhigiéniai laboratóriumának a szervezése. 334