AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Farkas László: Szolgálati felelősség a könyvtárban

is kiemel. Ebből a nevelő célzatból ugyanis okszerűen következik, hogy a fegyelmi vétség megállapításánál nem elég a cselekmény vagy mulasztás objektív jogellenessége és az elkövető szubjektív vétkessége. Figyelembe kell venni a cselekmény vagy mulasztás veszélyességének, a kollektívában folyó munka veszélyeztetettségének fokát, mértékét is. A cél a munka rendjének, a munka zavartalanságának, s ezzel a kollektíva, a könyvtár feladatai teljesítésének a vétkes dolgozó nevelése útján való biztosítása. Ha ez a cél fegyelmi eszközök igénybevétele nélkül is elérhető — és kisebb súlyú vétségek esetén rendszerint ez a helyzet — nem szabad fegyelmi büntetést alkalmazni. Az indokolatlanul és feleslegesen alkalmazott fegyelmi büntetés jobban megzavarhatja a kollektíva munkájának rendjét, mint maga az elkövetett vétség. A szolgálati felelősség megállapításának harmadik esete, a dolgozók anyagi felelősségre vonása akkor következik be, ha a dolgozó annak a kollektívának (intézménynek, vállalatnak, könyvtárnak) mellyel munkaviszonyban áll, a munkaviszonyával kapcsolatos ténykedésével vagy mulasztásával anyagi kárt okoz. A dolgozók anyagi felelősségének jogi természetére is érvényesek mindazok a megállapítások, amiket a szolgálati felelősségre — és közelebbről a munkajogi felelősségre — vonatkozóan általánosságban tettünk. Itt is a kollektíva munkájának megzavarásáról vagy veszélyeztetéséről, tehát a társadalomra veszélyes magatartásról van szó, amit a társadalom, illetve a kollektíva erkölcsileg elítél, s amit a jog nevelő jellegű szankciók alkalmazásával kíván megakadályozni. A fegyelmi felelősség eseteitől az anyagi felelősséget az különbözteti meg, hogy ez utóbbi esetben a dolgozó jogellenes magatartásával anyagi kárt okoz a kollektívának, mellyel munkaviszonyban van. A szankció pedig ennek megfelelően nemcsak a kárt okozó dolgozó erkölcsi elmarasztalását, és hasonló esetek megelőzését, hanem ugyanakkor az okozott kár — legalább részbeni — megtérítését is célozza, s a kártevő dolgozót közvetlen anyagi hátránnyal sújtja. Az elsődleges cél azonban a munkajogban az anyagi felelősség megállapítása esetén is — a fegyelmi felelősségre vonáshoz hasonlóan — a dolgozók visszatartása bizonyos, a kollektíva munkáját zavaró, s ily módon társadalomellenes cselekvésektől vagy mulasztásoktól, amelyek ebben az esetben — a pusztán fegyelmi jellegű szolgálati vétségektől eltérően — a kollektíva terhére történő anyagi károkozásban, s ezáltal a társadalmi tulajdont sértő magatartásban nyilvánulnak meg. A visszatartás eszköze a dolgozónak az általa okozott anyagi kár megtérítésére való kötelezése, mely egyben a társadalmi tulajdonban esett sérelem reparálását jelenti. Ez a reparáeió azonban — mint látni fogjuk — az esetek nagy részében csak részleges marad, mert a munkajogi szabályok a dolgozók anyagi felelősségét a munkáltatónak okozott károk esetében korlátozzák. Ezeknek a korlátozásoknak a célja éppen a munkajogi kártérítési felelősség nevelő jellegének érvényesítése, ami mellett a társadalmi tulajdonban keletkezett konkrét kár megtérítése a munkaviszony keretében okozott károk esetében sokszor csak másodlagos jelentőségű. Adott esetben a társadalmi tulajdon védelmét a munkaviszony keretében, ahol a károkozásnak számtalan lehetősége van, jobban szolgálhatja az eset összes körülményeihez, elsősorban a kárt okozó dolgozó vétkességének fokához mórt korlátozott kártérítési felelősség, amely a kárt okozó dolgozót és a többi dolgozót is a jövőben gondosabb magatartásra ösztönzi, mint a teljes kár feltétlen megtérítésére való kötelezés, amely ugyan az adott esetben a társadalmi tulajdonban esett kár teljes reparációját biztosítja, de nincs arányban a kárt okozó dolgozó vétkességével, túlságosan 20* 307