AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Németh Antal: A Nemzeti Színház iratainak sorsa

A Nemzeti Színház iratainak sorsa NÉMETH ANTAL I Egy-egy fontosabb nemzeti intézményünk kialakulásának, fejlődésének, „életének", esetleg hanyatlásának vagy megsemmisülésének történetírói rög­zítése nemcsak a múlt egyszerű ismerete szempontjából jelentős, hanem igen sok­szor a jelen és a jövő számára is értékes tanulságokkal szolgál. Különösen akkor, ha olyan bonyolult, komplex szervezetről van szó, mint amilyen például a színház, amely a drámán keresztül az irodalommal, de ezenkívül a művészetek egy sor ágával tart szoros érintkezést. A magyar Nemzeti Színház emellett a múltban elfoglalt különleges közjogi helyzeténél fogva is különbözött minden más nemzet hivatalos állami színházától, tehát kivételes figyelemre tarthatott és tartott is igényt. Éppen ezért különösnek kell tartanunk, hogy első kimerítő és eredeti forráskutatásokon alapuló „életrajza" csak fennállásának századik évfordulója alkalmából készült el és 1940-ben — ép­pen negyedszázada — jelent meg. A közel három évtizeddel ezelőtt végzett úttörő munka kapcsán nem kevés nehézséggel kellett megbirkóznia a kutatónak, és ez talán részben magyarázza az előbb említett tényt. Ha a színháztörténész felismerte, hogy egy színház törté­netét nem írhatja meg a hírlapi kritikák gyakran egymásnak ellentmondó érték­ítéletei alapján, hanem fel kell kutatnia minden dokumentumot, s ezekből magá­nak kell összeállítania a színház belső, „kulisszák mögött" lezajló, teljes életét: — a hatóságokkal folytatott iratváltások, a színházi törvényszékek jegyzőkönyvei ugyanolyan fontos forrásokká válnak, mint egy-egy költségvetési tervezet vagy a pénztári jelentések. Az irattár tehát a legfontosabb és nélkülözhetetlen forrás­anyag az egykor lüktető életű színház teljesebb és igazabb megismeréséhez és a valóság minél hűségesebb rekonstrukciójához. A Nemzeti Színházra vonatkozó iratanyag e nemzeti intézmény szervezeti változásaitól függően mind jellege, mind pedig lelőhelye szempontjából igen változatos képet mutatott. Az iratok sorsát az 1837—1937 közé eső száz év folya­mán nem ismertethetem, csak utalok Pukánszkyné Kádár Jolánnak A Nem­zeti Színház levéltára című dolgozatára, 1 amely mind a különböző levéltárakban, mind pedig a magánirattárakban akkor még fellelhető dokumentumokat közvetlen tanulmányozás alapján ismertette. A Nemzeti Színházhoz e száz esztendő folya­mán érkezett iratanyag sorsa is rendkívül változatos volt. A 27 évvel ezelőtt meg­jelent tanulmány az akkori állagnak irattípusonként történő áttekintése után rá­tért az iratok szomorú sorsának ismertetésére a régi Nemzeti Színház lebontását 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom