AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Pukánszkyné Kádár Jolán—Berczéliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

1966-ban Pekáry István Csongor és TwTwZe-díszleteivel (1942) és a Ludas Matyi báb változatához készített bűbájos színpadképeivel és báburajzaival (1952) ismét olyan művész alkotásaival gazdagodtunk, akit nem színházi, hanem festőművészi munkássága tett európai hírűvé — s így a mi szerzeményünket unikummá. 1966-ban vettünk 60 figurinót Nagyajtay Teréz Kossuth-díjas művésztől, aki a Nemzeti Színháznak 1927—1965 között volt kiváló tervezője. A rajzok többsége a Nemzeti Színház számára tervezett műveiből való. S végül, reméljük ezentúl is folytatható vállalkozásként, elkezdtük gyűjteni a második világháború utáni fiatalabb nemzedék műveit is. Elsőként Köpeczi Bócz Istvántól, a Madách Színház díszlet- és jelmeztervezőjétől vásároltunk 90 jelmez- és 23 díszlettervet. Ezek az 1949—1965 között bemutatott darabokhoz készültek, az Úttörő, Fővárosi Operett, Ifjúsági, Petőfi, Madách és Bábszínház produkcióihoz. c) Irattári anyagaink sokféleségének illusztrálására említjük meg, hogy a már felsoroltakon kívül 1954-ben a Thália Társaság iratainak csekély töredékét vettük meg Bánóczi Lászlónak, a Társaság egyik alapító tagjának özvegyétől. 1956-ban, Nagy Adorján halála után, hagyatéka a család ajándékaképpen a Színháztörténeti Osztályra került. Nagy Adorján 1919-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt, 1925-től pedig tanárként működött, ugyancsak haláláig, a Színművészeti Akadémia majd Főiskola tanáraként. A hagyaték legjelentősebb része a helyes és szép kiejtés, a színpadi beszéd, a versmondás kérdéseit fejtegető előadásait és dolgozatait tartalmazza; ehhez járulnak a színész és közönség egymáshoz való viszonyáról, a színházi reformokról szóló írások, s azok, melyekben nagy művekről s nagy kortársakról tesz vallomást. A tanulmányokból a közelmúltban válogatott kiadvány készült.

89 1958-ban a Magyar Artista Egyesület csonka irattára is a színháztörténeti osztályra került, olyan nyilvántartásokkal együtt, melyekből ennek a speciális művésztársaságnak személyi ügyei rekonstruálhatók. 1959-ben és 1962-ben gyarapodott a Nemzeti Színház irattára tetemes menynyiséggel. Az első alkalommal Németh Antal, a színház volt igazgatója (1935— 1944), nekünk ajándékozta igazgatása idejének másolatban megőrzött irattárát, nyilvántartásokat, sok archivális anyagot, színdarabokat és képeket. Ily módon birtokunkban van 9 színiévad összefüggő akta-anyaga, mely forrása lesz annak a könyvnek, mely Pukánszkyné Kádár Jolán monográfiáját folytatni kívánja. A Nemzeti Színház irattárának második alkalommal az a másolatban megmaradt iratcsomó hozott gazdagodást, melynek feldolgozására nem került sor a fenti monográfiában. 1962-ben került osztályunkra a Magyar Színészek Szakszervezetének az 1945— 1948 közötti évekről megmaradt anyaga, mely szervezeti, gazdasági és igazolási ügyeket tárgyaló aktákat foglal magában. * A Kézirattár, mint régen, ma is bőséges színháztörténeti anyag birtokába jut, valahányszor nagyobb hagyaték vagy gyűjtemény kerül oda. Ilyen természetű szaporulatról az Országos Széchényi Könyvtár évkönyveiben két ízben is találunk beszámolót. Az 1962 után közösen szerzeményezett hagyatékok, gyűjtemények 16 Évkönyv 241