AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - V. Windisch Éva: Versgyűjtemény Kovachich Márton György felesége emlékére

jár együtt: a korábban főúri, később legalábbis nemesi körökben otthonos versfajta a városi-értelmiségi rétegekbe bekerülve nyer irodalmi rangot. A fejlődés ilyen irányát a kor számos jeles és kevésbé jelentős költőjének tollából származó gyász versek nagy tömege is bizonyítja — a kimagasló csúcspontot bizonyára Berzsenyinek Wesselényi hamvaihoz intézett ódája jelenti. A műfaj elevenségét mutatja az a harminc emlékvers is, mely Csokonai halálára íródott szerte az országban, éppen azokban az években, amikor a Joanna-antológia készült. Sőt, Csokonai emlékének irodalmi megörökítése körül épp úgy szervezkedés nyomait fedezhetjük fel, mint Joanna esetében: itt az elhunyt költő édesanyja, Csokonai Józsefné kér fia barátaitól, ismerőseitől emlékezéseket, elogiumokat. Csokonainé erre vonatkozó leveleit, pontos elképzeléseit nem ismerjük; a válaszok többsége levélformában tartalmaz életrajzi adatokat, míg mások szerénykedve utasítják el azt, hogy írásukkal áldozzanak a nagy költő emlékének.

39 Kétségtelen azonban, hogy a Csokonai-gyászversék egy része Csokonainé akciójának eredményeként született.

40 A kéziratos formában fennmaradt, egyetlen gyászesethez kapcsolódóan összeállított gyűjtemények száma talán szaporítható lenne; hogy azonban volt-e közöttük olyan, amely a publikálásig eljutott — már kérdésesnek látszik. Végül, ami magát a versgyűjtemény (mégpedig egy tárgyról szóló versek több nyelvű gyűjteményének) műfaját illeti: ez is megérdemel egy sort irodalomtörténetünkben. A jelenség korai előzményeire a halotti költészet területén már utaltunk; a felsorolt példák között egy többnyelvű gyűjteménnyel is találkoztunk. A közvetlenebb előzmények nem a sírköltészet tárgykörében mozognak, mint az a csak néhány versből álló gyűjtemény, mely 1780-ban több szerző tollából az egyetem budai felavatásakor jelent meg nyomtatásban, főleg latin, de kisebb részben magyar és német versekből is; vagy az a — bizonyára Kovachich által is ismert — nyolc vers, melyet József nádor neve napjára 1805-ben (mint Ferenczy János naplójából tudjuk) Széchényi Ferenc állíttatott össze. A kötet latin, magyar, német, szlovák, szlovén, horvát, román és ukrán nyelven tartalmaz egy-egy verset; a latin vers szerzője Szerdahelyi György Alajos, a Helytartótanács tanügyi előadója, az esztétika professzora, a magyaré Kulcsár István, a németé Schedius, a szlováké a Jbawwa-gyűjteményben is szereplő Palkovics. E verseket (vagy egy részüket) zenekísérettel elő is adták, s a kinyomtatott szövegeket ekkor osztották szét a hallgatóság körében.

41 Hasonló jellegű antológia tervével még harminc évvel később is találkozunk. 1837-ben a Nemzeti Színház megnyitásának ünneplésére készül vaskos kötet az ország minden nyelvén író költők műveiből. Jankovich Miklós — ő volt a „Corona polyglotta" szervezője — könnyen meríthette ötletét Kovachich régi tervéből, hiszen nemcsak ismerősök, de fiatalabb éveikben munkatársak is voltak. A gyűjtemény összeállításánál Jankovich hangsúlyozottan törekedett a soknyelvűségre: egy bécsi ismerősétől héber verset kért, megemlítve, hogy szívesen venne kaldeus, szír, arám vagy más keleti nyelven írott költeményt is.

42 A kötet végül is mintegy 60 verset s néhány prózai üdvözlő szöveget tartalmaz, s nyelvi változatossága minden korábbinál nagyobb: a hatvan magyar és kilenc latin vers mellett nyelvenként egy vagy két örmény, szerb, ukrán, román, új és antik görög, szlovák, vend, német, erdélyi szász, olasz, francia, cigány, orosz és héber vers, illetve szöveg fejezi ki szerzője lelkesedését az állandó magyar színház létrejötte alkalmából. Kiemelkedő költő nincs a versírók között, ismert személy is csak kevés; van azon206