AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - V. Windisch Éva: Versgyűjtemény Kovachich Márton György felesége emlékére

alkalmi versek írója, filozófus, az akadémia levelező tagja) verseit küldi meg; utóbbi latin verse mellett egy ukrán nyelvű epigrammát is készít.

17 Míg tehát így a soknyelvű kötet összeállításának megteremtődnek az előfeltételei, Kovachichnak. az a törekvése, hogy Hitleren kívül más külföldi költőktől is szerezzen verseket, már nem jár sikerrel. Friedrich Nicolai, felvilágosodott német író és könyvkereskedő, akivel Kovachich egyébként is kapcsolatban áll, s aki Kovachich tudományos tevékenységét igen nagyra becsüli, udvariasan visszautasítja az erre vonatkozó kérést: dicséri Joanna megküldött képét, de kijelenti: versírásra, minthogy nem költő, nem vállalkozhatik, rossz szeme azt sem teszi lehetővé, hogy szélesebb körű levelezést folytasson — az Allgemeine Deutsche Bibliothek szerkesztésével is fel kellett hagynia —, így másokat sem tud versírásra buzdítani.

18 Míg a versek íródnak: Joanna emlékének megörökítése más úton is tovább folytatódik. Friedrich John a sok magyar kapcsolattal rendelkező híres rézmetsző — Kazinczy, Batsányi, Csokonai portréinak készítője — egy alkalommal meglátja a Czetter-féle metszetet. Minthogy nem találja jónak, felajánlja Kovachichnak, akihez barátság fűzi, hogy szívesen készít számára Stunder képéről — barátságból— újabb rézmetszetet. Mint levelei tanúskodnak róla, a vállalt feladatot nagy gonddal végzi, bár figyelmezteti egyúttal Kovachichot, hiába keres mestert, aki Joannát olyannak adná vissza, amilyennek Kovachich fantáziájában és szívében még mindig él: nincs olyan művész, írja, akinek művei a természet mesterműveihez képest ne kontármunkák lennének. Mindenesetre a Kovachich iránt érzett barátság és nagyrabecsülés folytán a legjobbat fogja nyújtani, ami tehetségétől telik: a metszet elkészítéséhez legderültebb óráit fogja kiválasztani, amikor szelleme a legérzékenyebb a szépség iránt. A néhány hónap múlva elkészített képpel azután ő maga is meg van elégedve. Kovachich iránti figyelmességből a Joanna nyakán függő medaillonban Kovachich kisméretű portréját helyezte el: Joanna tartása büszkeséget fejez ki, s ennek milyen más magyarázatát adhatná, mint az a görög asszony, akinek legnagyobb büszkesége bölcs férje volt.

19 A Czetter-féle metszetnél valóban kvalitásosabb, bár kissé teátrálisan beállított portréból, úgy látszik, 1000 példány készül s Kovachich ezt a metszetet kívánja a készülő kötet élére helyezni. Ezzel ajándékozza meg 1808 tavaszától kezdve barátait, ismerőseit, azokat, akiktől verset kapott; 1810-ben Kazinczyt is. Egy más vonatkozású levéllel együtt nyújtja át a képet Kazinczynak; „én mind a kettőt elragadtatással vevém...", írja utóbb Kazinczy.

20 3 A versek áramlása 1808-ra befejeződik. A gyűjtemény 72 költemény, 48 szerző tollából. Közülük 40 magyar nyelven, 20 latinul, 6 németül, 3 szlovákul, 1—1 pedig franciául, angolul és románul íródott. A versek szerzői nemcsak az egész ország területéről, nemcsak a legszámosabb nemzetiségek tagjaiból, de egyben a legkülönbözőbb foglalkozási ágak képviselőiből is toborzódtak össze. Ha először a nyelvi és területi megoszlást együttesen vesszük figyelembe, megállapíthatjuk, hogy a magyar nyelvű versek írói közül négyen — Vitkovics, Horvát István, Czinke Ferenc és Falusy M. (közelebbről nem ismert) jurátus — a pest-budai értelmiség tagjai. Öt magyar versíró a Felvidék peremén él: Vályi Nagy Ferenc sárospataki professzor és Kiss Áron pataki diák, Mocsáry Antal, Nógrád megyei főszolgabíró, Naidhart Antal, egri érseki számvevő, s végül az 198