AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár alapítólevele
mában van kiállítva. A diploma alakjára nézve könyv. Anyaga pergamen, nagysága 33,5x26 cm, terjedelme 7 fólió, kötése vörös bársony. A pergamenlapok vastag sodrott aranyzsinórral vannak összefűzve; a gerinc mentén alul kivezetett zsinór végén 9,5 cm átmérőjű korong alakú sárgaréz tok függ, benne Ferenc császár egyesített címerét ábrázoló vörös viaszpecséttel. Az alsó és felső kötéstábla széléhez fenn és lenn két-két (fehér és zöld színű) selyemszalag van erősítve kötelék gyanánt. A diploma pergamenlapjai mindkét oldalukon egyforma fekete tusrajzú díszes kerettel vannak ellátva. Az egyes fólióknak mind a rectójuk, mind a versójuk be van írva. A szöveg általában fekete tusírású, kivéve az uralkodó nevét és címét, vagyis az ún. intitulatiót, valamint Széchényi Ferenc nevét és tisztségeit tartalmazó sorokat, amelyek arany írásúak. Az l r fólión nagyméretű antikva típusú betűkkel csupán az intitulatio első tíz szava áll: NOS FRANCISCUS... SEMPER AVGVSTVS. Az l v oldalon díszes kurzív jellegű írással folytatódik az uralkodói cím, majd megkezdődik az ún. narratio: Széchényi Ferenc könyvtárajándékozásának és hivatalos eljárásának ismertetése. Ezután (ff. 2 r —6 r ) következik Széchényi november 25-i nyilatkozatának szóról szóra való leírása, vagyis az alapítás indítókainak és intencióinak, illetve jogi feltételeinek részletes előadása. Végül (ff. 6 r —6 V ) a királyi megerősítés, az un. corroboratio szövege olvasható a keltezéssel és az uralkodó, a kancellár és a referendárius aláírásával (subscriptiones). Az oklevél utolsó lapján (f. 7 r .) az udvari kancelláriai levéltár igazgatójának feljegyzése áll a privilégiumnak a királyi könyvekbe történt bevezetéséről. Mindezek előrebocsátása után sorra kerülhet az alapítólevél szövegének bemutatása. Megjegyeznivalónk itt csak annyi van, hogy a szöveg betűhív, vagyis pontosan követi a diploma írásmódját, nem változtatva sem a maiusculák sajátszerű használatán, sem az interpunkción. Csupán egy tekintetben engedtünk meg eltérést az eredeti formától: abban ti., hogy az oklevélnek bekezdésekkel meg nem szakított szövegét mi a világos áttekintés kedvéért szakaszokra bontottuk: nemcsak fő szerkezeti részeit különítettük el egymástól, hanem az alapítással kapcsolatos jogi feltételeket is caputokba sorakoztattuk, ugyancsak a keltezéseket. Ami a magyar fordítást illeti, két eljárás kínálkozott: vagy az eredeti stílus curialishoz való szoros ragaszkodás, ami nehézkes, darabos, de történeti hangulatú mondatokat eredményez, — vagy a terjengős, bonyolult latin mondatoknak rövid, tömör magyar mondatokra való felbontása, a szövegnek mai magyar nyelven való megszólaltatása. "Úgy éreztük helyesebben járunk el, ha az első, stílushű megoldást választjuk. íme tehát az eredeti latin nyelvű szöveg: Nos Franciscus Secundus Dei Gratia Electus Romanorum Imperator, Semper Augustus, Germaniae, Hungáriáé, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, et Slavoniae etc. Rex Apostolicus; Archidux Austriae; Dux Burgundiáé, et Lothar-ingiae; Magnus dux Hetruriae; Magnus Princeps Transylvaniae; Dux Mediolani, Mantuae, Parmae etc. Comes Habspurgi, Flandriáé, Tyrolis etc. etc. Memoriae commendamus tenoré Praesentium significantes quibus expedit Universis. 185
