AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

I. A könyvtár életéből - Dezsényi Béla: Trócsányi Zoltán nyolcvan éves

Trócsányi Zoltán nyolcvan éves DEZSÉNYI BÉLA Személyét már a családi anamnézis is a magyar könyvtörténet tengelyébe állítja. Kisvárosi könyvkereskedő volt az édesapja — kiemelésre érdemes képviselője egy olyan típusnak, amelynek szerepét társadalmunk múltjában a kutatás alig vette észre eddig. Trócsányi Bertalan a felsőzempléni Gercselyen született, majd hat gimnáziumot végzett Sárospatakon, azután Putnokon lett segédtanító. Csak egy-két évig tanított, utána visszatért Patakra és beállt nyomdásztanulónak. A mesterség akkori viszonyai között latin és görög nyelvi ismeretei jó érvényesüléshez segítették. Bécsben, majd Prágában is dolgozott — szlovákul gyerekkorától fogva jól tudott —, elkerült Pestre, Nagyváradra. De látása gyengült, pályát kellett változtatnia: így nyitott végül Sárospatakon könyvkereskedést. Rákóczi városában a főgimnázium, a jogi és teológiai akadémia, a tanítóképző és a három népiskola elegendő forgalmat hozott a városka két könyv- és papírkereskedése számára. Trócsányi lett a főiskola tankönyv-kiadványainak főbizományosa, nála rendelték a református nép- és középiskolák számára a tankönyveket az egész országban, sőt, Amerikába is szállított a kivándorolt kálvinista magyaroknak énekes és imádságos könyveket. Még antikvár tevékenységet is folytatott: a környékbeli családok, parókiák padlásáról beszállított régi könyveket tőle vették a tanárok, meg maga a régi kollégium is. Trócsányi Bertalan 1896-ban halt meg, ekkor Trócsányi Zoltán tízéves volt. Továbbra is ebben a könyves környezetben maradt: egyik bátyja vezette tovább az üzletet. A gimnázium után a budapesti egyetemre került, ahol a magyar nyelv ós irodalom történelmi tanulmányozásába merült. Már első nagyobb dolgozatával akadémiai jutalmat nyert, és amint a doktorátust letette, az Akadémia alkalmazta. Előbb a könyvtárban dolgozott, utána a főtitkári hivatalba került. 1919-ben a Közoktatásügyi Népbiztosság megbízásából ő került az Akadémia összes hivatalai élére. Részt vett a proletárdiktatúra könyvtári mozgalmaiban, a Dienes és Kőhah mi által szervezett első könyvtáros tanfolyamnak is előadója volt. Mindezért a Horthy-korszak megfosztotta állásától, egy ideig visszatért a családi foglalkozáshoz és könyvkereskedő lett Budapesten. Azután szerkesztőségben dolgozott. 1934-ben elnöki tanácsos lett az akkor átszervezett Nemzeti Múzeumban, majd az akkor még a Nemzeti Múzeumhoz tartozó Országos Széchényi Könyvtárba került: a Hírlaptár vezetője lett, Szinnyei József, Kereszty István és Rédey Tivadar után negyedikként töltve be ezt a tisztséget. Hét évig állt a Hírlaptár élén; ebben az időben vált az 1929-i első vasteremépítés óta először újra válságossá ennek az 16