AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Soltész Zoltánné: XVI. századi könyvgyűjtők kötetei a gyöngyösi műemlékkönyvtár antikva-gyűjteményében

támadásakor innen menekült Olmützbe, irodalmi munkássága azonban a feldúlt znióváraljai kolostorban pusztult.

60 A gyöngyösi ferences könyvtárba került kötete az erdélyi fejedelmi udvarhoz fűződő kapcsolatát dokumentálja: 1588. május 30-án Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem chirurgusától kapta ezt a jezsuiták működését tárgyaló munkát (Ant. 313) ajándékba. A könyv 1616. május 14-én már a gyöngyösi konvent tulajdonában volt. E sommázó áttekintés során is ki kell emelnünk, hogy olyan neves könyvgyűjtő főpapok kötetei is fennmaradtak a gyöngyösi antikva-gyűjteményben, mint Kuthassy János győri, Pethő Márton váradi, Radéczy István egri, Liszti János győri és Rizzano zenggi püspök. A XVI. századi magyar írók és bibliofil főpapok említett kötetei önmagukban is jelentősen kiegészítik a korukbeli könyvgyűjtésre vonatkozó ismereteinket. Művelődéstörténeti szempontból mégis értékesebbek számunkra azok a könyvek, amelyeket hazai polgárok vásároltak és használtak. A XVI. századi köznemesi és polgári rétegek olvasmányairól ugyanis sokkal gyérebbek az adataink. A gyöngyösi possessor-bejegyzésekből ilyen szempontból is érdekes tanulságok adódnak. Jászay Mihály 1576-ban a morbus Gallicusról szóló traktatust és Arcangelo Piccolomini Gálenus kommentárját olvasta. A Kecskemétről menekült Illanchy János gyöngyösi lelkész pedig a tudománytörténeti szempontból egyik legjelentősebb kötetet mondhatta magáénak. Ez utóbbi a XVI. századi matematikai irodalom olyan kitűnő művelőinek munkáit foglalja magában, mint Huswirth, Regius, Mithob, Purbachius és Faber Stapulensis, akit a reformációhoz való vonzódása miatt űztek el a Sorbonne-ról. A bibliofil igényesség terjedését mutatja Nicolaus Qervasius plébános kötéstörténeti szempontból érdekes bejegyzése, amely arról Újlaki Imre ferences provinciális értékes kötetének egyik műve. Andreas Omitoparchus: Musice active micrologus. Lipcse, 1519. Ant. 356. 144