AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Soltész Zoltánné: XVI. századi könyvgyűjtők kötetei a gyöngyösi műemlékkönyvtár antikva-gyűjteményében

kötésének hátsó táblájára „F. Valentinus Nadasd" szöveggel nevét is ráaranyoztatta. Ugyanilyen típusú kötés védi egy másik kötetét (13.), de ennek hátsó kötéstábláján még a korábbi könyvtulajdonos ,,F. G. de Braylla" neve olvasható. Nyilvánvalóan párizsi tartózkodása alatt vásárolta többi Párizsban megjelent könyvét (14—16. és 22.) is. Közülük az 1547-ben kiadott /Macijának és Wildkötetének bőrkötésére nevének kezdőbetűit is rányomatta. Nádasdi Bálintban a régi magyar könyvgyűjtők új típusát ismertük meg. Származását és életpályáját tekintve merőben különbözik a középkori főúri, vagy magas egyházi méltóságokat viselt könyvgyűjtőinktől. Művészi pályát kedvelő polgári család tagja, aki fiatalon a ferences rendbe lépve szegénységi fogadalmat tett. A könyvgyűjtésben tehát nem társadalmi rangjának vagy műveltségének reprezentálása vezette. Bejegyzéseiből kitűnik, hogy könyveit nem otthonából hozta magával, hanem tanulmányai elmélyítéséhez kapta, vagy maga vásárolta. Bizonyára szerény anyagi eszközeivel nem vehetett meg minden tudományos szempontból számára érdekes könyvet. Rendje szabályai miatt is csak azokat gyűjthette, amelyeket hivatása gyakorlása közben legjobban hasznosíthatott. Egyházi beszédgyűjteményei, írásmagyarázatai és teológiai könyvei között azonban Hadrianus Junius görög—latin szótára is fentmaradt, amely a kor színvonalán tájékozódni kívánó Nádasdinah állandó segédeszköze volt. Párizsban vásárolt kötetei arról tanúskodnak, hogy volt érzéke a bibliofília külsőségei iránt s könyvei külső kiállításában is lépést kívánt tartani a legjobb könyvgyűjtőkkel. Hogy megfelelő körülmények között milyen igényes könyvgyűjtő válhatott volna belőle, azt rövid idő alatt szerzett gyűjteménye, szignált kötései, gondos possessor-bejegyzései egyaránt mutatják. Ezek az adatok könyves művelődéstörténeti szempontból akkor is érdekesek volnának, ha a XVI. század első felében külföldön tanuló egyetemi hallgatóink könyvvásárlásairól mai ismereteinknél sokkal hitelesebb képünk lenne. Nádasdi gyűjteményéből azonban még egy fontos tanulság adódik. Bejegyzéseiből és párizsi könyveiből kiderül ugyanis, hogy legtöbb könyvét nem egészen egy évtized alatt s lényegében a XVI. század első felében szerezte. Gyűjteményén tehát konkrét adatok alapján mérhető le, hogy a XVI. század második felében a hazai kedvezőtlen körülmények hogyan szorították háttérbe és gátolták kibontakozásukban a magasabb szellemi törekvéseket, így a könyvgyűjtést is. Nádasdi 1559-ben annak a galgóci rendháznak a vezetését vette át, amely a létfenntartásához szükséges anyagi javakat sem tudta biztosítani. Mivel a rend a reformáció terjedését segítő környező birtokosoktól anyagi támogatást nem kapott, 1551-ben I. Ferdinánd a Nyitra megyei tizedekből utalt ki a galgóci ferencesek számára gabonát.

14 Esztergom és Visegrád elfoglalása után már Galgócon is számolni kellett a török betöréseivel. A rendi közgyűlés ezért kocsi- és lótartást engedélyezett a galgóci ferencesek számára, hogy a török előnyomulása esetén gyorsabban menekülhessenek.

15 E zaklatott körülmények és szegényes életforma mellett Nádasainak sem volt már lehetősége gyűjteménye nagyobb számú gyarapítására. Mohácsi Tamás Hogy Nádasdi könyvgyűjtő hajlamával nem állt egyedül a XVI. századi magyarországi ferencesek között, azt Mohácsi Tamás könyvbejegyzései is meggyőzően mutatják. Mohácsi az ország távoleső részein működött, könyveit azon120