AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Kozocsa Sándor: Casanova Magyarországon - Casanova en Hongrie
36. A világirodalom története. Paul Wiegler nyomán Király György és Turóczi-Trostler József közreműködésével átdolgozta: Benedek Marcell. II. köt. Bp. [1921], Révai. 14.1. 37. A kiadás képanyaga: A kis Morphy. [Bücher után), Silvia Balletti [Raoux után), 2 kép az első illusztrált Casanova kiadásból, Saint-Germain márki [Fischer kőrajza), A sarlatán [Tiepolo után), Casanova öregkori képe [Berka után). 38. A világirodalom élettörténete. Bp. [1927], Révai. 244. 1. (Új Könyvek) 39. Literatura. 1927. 2. sz. 49. 1. 40. Nyugat. 1927. II. köt. 647. 1. 41. N. M.: Casanova a Tabánban. Literatura. 1928. 12. sz. 437—438. 1. 42. Literatura. 1928. 5. sz. 172. 1. 43. Berényi János: Az eltűnő Tabán hajdani lovagja. Budai Napló. 1934. 1155. (I. 31.) sz. 44. Bevilaqua Borsodi Béla: Még egyszer Casanova és a budai mende-monda. Budai Napló, 1934. 1157. (II. 17.) sz. 45. Rexa Dezső: Tabán. Emlékezés egy eltűnt városrészről. Bp. 1934, Egyetemi ny. 4° 19—20., 29—30. 1. 46. Dante. [Párizs.] 1937. 11—12. sz. 343. 1. 47. Ernőd Tamás Versei. [Bp. 1939]. 117. 1. 48. Corvina. 1939. 19. (V. 14.) sz. 48. 1. 49. Lestyám Sándor: Casanova. Pest-Budai Regélő. [Bp.] 1940. 234—235. 1. 50. Convivium. [Torino.] 1962. 6. sz. 689. 1. 51. Egy úr Velencéből. Verses játék két felvonásban. Washingon 1960, Occidental Press [Studio Tipografico B. S. Roma.] 52. A világirodalom története. II. köt. Bp. [1941]. 134—135. 1. 53. Casanova. = Dunántúl. 1956. 19—20. sz. 44—45. 1. 54. Vö. Magy. Könyvszle. 1964. 1. sz. 111—112. 1. 55. Először az Élet és Irodalom, majd négy évvel később, kissé stilizáltabban a Film Színház Muzsikában, utóbbiban illusztrálva. 56. Márkus László: A szélhámosok királya: Casanova. — Vigyázat! Szélhámos! Nagy szemfényvesztők, kuruzslók műhelytitkaiból. Bp. 1957. 97 —109. 1. 57. Élet és Irodalom. 1958. 39. sz. 58. Le crépuscule néo-classique Thomas Hope. Paris 1958, Didier. 13—14., 17., 21., 237. 1. 59. Magyar Nemzet. 1960. 215. (IX. 10.) sz. [Karinthy Ferenc bírálata.) 60. A könyvhöz gazdag képanyag járul: Casanova ifjúkori arcképe fivérének rajza után, az első képes kiadás egyik illusztrációja, Guardi: "Velencei részlet, Az antik lovak elvitele a velencei Szent Márk térről, Versailles a XVIII. század elején [Menant rézmetszete után), a Théátre-Francais belseje a XVIII. században, XV. Lajos (I. G. Wille rézmetszete), párizsi korzó a XVIII. század elején, Berlin Nagy Frigyes idejében, A potsdami Sanssouci, Voltaire dolgozószobája Sans-Souciban, II. Katalin cárnő (J. Walker festménye), Szentpétervár XVIII. században. Winckelman (arcképe), Raphael Mengs (arcképe), Casanova öregkorában. 61. Hid. [Újvidék.] 1960. 7—8. sz. 645—646. 1. 62. Rapcsányi László: Casanova „párbaja" Budán. = Nők Lapja. 1962. 49. sz. 6-—7. 1. Casanova en Hongrie S. KOZOCSA Les Mémoires du „grand magicien" ont vu le jour en Hongrie en neuf traductions différemes, ce qui prouve sa popularité.En outre, ses personnages surgissent ci-et-lá dans la littérature hongroise, de mérne que les noms hongrois dans les Mémoires elles- mémes. Notre pays y est mentionné plusieurs fois. Nous savons que Casanova avait séjourné a Presbourg et, ä. Fen erőire certaines informations d'authenticité incertaine— communications de journaux — il faisait des voyages ä Budapest et se rendit ä Debrecen aussi. II n'y a pas moyen d& retrouver son nom dans notre littérature du 18 e siécle, mais unsiécle aprés, vers 1850,1' un descroquisde Jókai fait mention de Casanova. Lapremiére traduction hongroise des Mémoires a paru — dans 22 volumes — en 1873, précédant ainsi non seulement la premiere traduction. 284
