AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Pethes Iván: A zeneművészet és a zenetudomány könyvtári osztályozásának kérdései

helyezést. Itt azonban, ha kissé erőszakoltan is, de felfogásbeli különbségek lehetnek. Ami ennél súlyosabb, az az egyes hangszerek, illetőleg hangszercsoportoknak az osztályozási sémában, a zenetudomány által meghatározott kategóriáktól való konzekvens eltérése, téves magyarázata. Erre is szolgálunk néhány példával. A fúvóhangszerek közé sorolja az elméleti irodalomban (VWU) sorrendben a fafúvókat, a rézfúvókat (közéjük a harmonikát, sípládát, stb.) és a szaxofont. Utóbbit, mely a klarinét-családnak a tagja, a rézfúvók végére, a szarusszofon társaságában helyezi el. Ugyanide sorolja még, mint fúvóhangszert, a különböző ütőhangszereket is [!]. A zene gyakorlatában általában kialakult az a módszer, hogy a hangokat, hangszereket a partitúrákban használatos sorrendben szokták felsorolni. Ezért különösen téves pl., hogy az énekművek (kották) felsorolásában a sort a férfihangokkal kezdi és a gyermekhangokkal fejezi be (VXH M—

V). Ennek analógiájaként természetesen az énekkari muzsikában női karokról, vegyeskarokról, férfikarokról és gyermekkarokról (az előbbinek egy újabb következetlen verziójáról) beszél. Meg kell jegyeznünk, hogy a színpadi zenével — mint a zenedráma, opera stb. — kapcsolatos irodalom a VW alosztásai közül teljes egészében hiányzik, illetőleg azt csak a VWVT színpadi zenekarok és azok számára írott zene alosztályában találhatjuk meg. Mindent összevetve Bliss rendszerének tárgyi tévedései mellett világos és könnyen érthető, valamint jól áttekinthető kategóriái alkalmas alapot nyúitanak a rendszernek a közművelődési zenei könyvtárakban, kisebb zenei szakkönyvtárakban való esetleges felhasználására a szisztémában található tárgyi tévedések korrigálása után. Záróban egy kifejezetten zenei osztályozási rendszert szeretnénk ismertetni. Egyikét azon keveseknek, mely a zeneművészet és zenetudomány egészét komplex módon igyekszik feldolgozni. Ez az osztályozási szisztéma a British National .Bibliography mellett évente kiadott The British Catalogue of Music számára készült. A rendszert az Angol Nemzeti Bibliográfiai Társaság felkérésére E. J. Coates állította össze egy — zenei könyvtáros, zenekritikus, zenetörténész, zeneműkiadó, zeneszerző, zenepedagógus és másokból alakult — tanácsadó testület segítségével. A közös munka eredményeként, a zenetudomány mai állásának megfelelő, olyan modern zenei osztályozási rendszer jött létre, mely annak ellenére, hogy bibliográfiai feldolgozás céljaira készült, mint könyvtári osztályozási szisztéma is jól megállja a helyét. Coates osztályozási rendszere — és ezt a mű előszavában meg is mondja — tulajdonképpen Banganathan „Keresztmetszetes osztályozása" zenei vonatkozású megvalósítása. A szisztéma két főrészre, a zeneirodalomra (zenéről szóló művekre: A-B), valamint a zeneművekre (kottákra: C-Z) tagolódik. A rendszer e két főrészt a következő „keresztmetszetekben"' vizsgálja a) könyvek keresztmetszete: Szerző — Előadó — Forma — A zene elemei — Zenei karakter — A zene technikája — Közös alosztások. Utóbbiak számos további alosztásra tagolódnak és ezek szükség szerint a mű jelzetéhez csatlakoztathatók. 88