AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Takács Menyhért: A Hírlaptár szakkatalógusának átalakítása

szakanyagot tárgyaló folyóiratok éppen úgy idekerülnek (vagy esetleg ide is kerülnek) mint a népszerű előadásban, de ugyancsak szaktudományi kérdésekkel foglalkozó periodikák. Ad A)—B) Az előadottakból kitűnik, hogy a szakkatalógus első része (Hungarika) tulajdonképpen csak kiemelt tagja a második (Periodikák nyelv szerint) résznek. Kiemelését és a szakkatalógus elejére helyezését csak uralkodóan nagy terjedelme és jelentősége, valamint az a körülmény indokolja, hogy — az Orsz. Széchényi Könyvtár gyűjtőköre elsősorban hungarikát ölelvén fel — itt kell szerepelniük a Magyarországon megjelent idegen nyelvű periodikáknak is. A periodika nyelvének és megjelenési helyének feltüntetése általában a szakszám elejére helyezett nyelv-, illetve földrajzi közös alosztás segítségével történik: pl. =30=(437)... Német nyelvű Csehszlovákiában megjelenő periodika. Tekintettel mégis arra, hogy a Hírlaptár anyagának gerincét a magyar nyelvű periodikák teszik az A) rész 1. és 2. alatti csoportjaiban (Magyarországon megjelenő és külföldön megjelenő magyar nyelvű periodikák) a nyelv megjelölését az egyes cédulák szakszámaiban mellőzhetjük. Elég ha ez az elválasztó lapokon szerepel. Indokolja ezt egyébként a magyar nyelvnek különösen hosszú ETO száma is. A legfőbb problémát a hírlapok és újságok jelzeteléséhez szükséges szakszámok kialakítása jelenti. A Hírlaptár jelenlegi szakkatalógusában — mint láttuk — 11 szakcsoport szolgál az újságok fajtáinak megkülönböztetésére. Ez részben sok, részben kevés. Sok, amennyiben a kizárólag külföldi szakfolyóiratoknak a nyelv szerinti csoportokba való beosztására szolgáló „Tudományos szakfolyóiratok" c. csoport kialakítása — a javaslatunk szerinti A) és B) rész felállítása mellett — fölöslegessé válik. Kevés viszont egyfelől, mert a fent említett csoportok között vannak olyanok, melyek több, ma már határozottan elkülönülő, újságtípust foglalnak össze, másfelől pedig azért, mert nem nyújtanak lehetőséget egyes olyan jellegű periodikák szakozására, amelyek kifejezetten az újságok körébe kívánkoznak. Az ismeretterjesztő és a családi lapok egy csoportba foglalása ma már nem fenntartható gyakorlat. A „családi lap" egyre inkább kivesző műfajnak számít; ismeretterjesztő lapok szép számmal jelentkeznek ma is, de ezeket már semmiféle rokon vonás nem fűzi a „családi lapokhoz". A családi lapok és az ismeretterjesztő lapok tehát külön szakszámot igényelnek. A Hírlaptár eddigi szakkatalógusában a 396 szakban szerepelnek a női lapok. Ezek a — régi anyagunkban nagy számmal jelentkező, de ma is gyakori — periodikák sem megjelenési formájuk, sem tartalmuk révén nem illeszkednek be a szakfolyóiratok csoportjába. Külalakjuk ui. kifejezetten újság, tartalmuk pedig minden inkább, mint a szoros értelemben vett „nőkérdés". Ezek jelzetelésére tehát ugyancsak az újságok körében kell megfelelő szakszámot kialakítani. Hiányzik a Hírlaptár jelenlegi szakkatalógusából az alkalmi lapok szakozásához a megfelelő jelzet. Ezek a különböző bálok, ünnepségek stb. alkalmából, rendszerint nem nyomdai sokszorosítás útján megjelenő újságok sem a 39 szakba, sem a 061.7-be nem illenek bele, de rossz helyen lennének, mint nem nyomtatott kiadványok, a „Kőnyomatos tudósítók" társaságában is. Ezek számára tehát ugyancsak az újságok között keh megfelelő szakszámot találnunk. Külön újságtípusként jelentkeznek végül a katonai lapok. Ezek a részben ismeretterjesztő, részben hírközlő, részben pedig a bajtársi érzést ébren tartani hivatott újságok nem valók a 355 szakba a hadi tudományok körébe, de — sajátos természetüknél fogva — kiesnek az üzemi lapok vagy az ismeretterjesztő lapok köréből is. így — különös tekintettel az idevágó 70