AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

I. A könyvtár életéből - Gombocz István: Unesco egyezmények a nemzetközi kiadványcsere szabályozására

5. cikk. Szállítási költségek A közvetlen szállításnál a cseretársak, a közvetettnél az államok fizetik a költségeket mégpedig a címzettig, kivéve a tengeri szállítást, melynél csak a kikötőig kell fizetni a fuvarköltségeket. 2. A HIVATALOS KIADVÁNYOK ÁLLAMOK KÖZÖTTI CSERÉJÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNY 1. cikk. A hivatalos kiadványok és hatósági irományok cseréje Ez a cikk foglalja össze egy mondatban a lényeget: a szerződő államok kifejezik azt a készségüket, hogy egymásnak hivatalos kiadványokat fognak küldeni. Az új egyezmények létrehozatalának egyik legfőbb oka éppen az volt, hogy az 1886-os egyezmény kötelező erejű, hivatalos kiadványcseréje helyébe rugalmasabb megállapodás lépjen. Mégis az Unesco szövegtervezetében az a formula szerepelt, hogy a „szerződő államok kötelezik magukat (undertake, s'engagent) arra, hogy hivatalos kiadványaikat ki fogják cserélni." Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, a Német Szövetségi Köztársaság és Törökország módosító javaslata alapján a kötelezettséget rejtő döntő szavak megváltoztak: a szerződő államok „kifejezik azt a készségüket (express their willingness, expriment leur volonte)" — hogy hivatalos anyagot cseréljenek. Talán helyesebb lett volna a magyarban a következő fordítást alkalmazni „kinyilvánítják azt az akaratukat, hogy stb.", mert a „készség" egy árnyalattal még gyengébb kifejezés. Ilyenformán tehát az 1958-as egyezmény nem kötelezi az államokat arra, hogy valamennyi hivatalos kiadványukat kicseréljék, hanem ezek kiválasztását rájuk bízza. A zárójelentés is elmondja, hogy a szóban forgó kiadványkategória eltérései -az egyes országokban olyan nagyok, és a más államok anyaga iránti igények anynyira különbözőek, hogy az Értekezlet nem tehette a kiadványcserét kötelezővé. A reciprocitás követelménye amerikai javaslatra került a szövegbe, hiába kérte Csehszlovákia ennek elhagyását. Amerikai javaslatra elhagyták a tervezetben még szereplő „rendszeresen" szót is azzal az indokolással, hogy ez inkábba kétoldalú megállapodások körébe való. Ugyancsak amerikai javaslatra került a szövegbe a hivatalos kiadványok mellé a „hatósági irományok (government documents, documents gouvernementaux)" kategória, tekintettel arra, hogy több •országban különbséget tesznek az általános kormányzati felhatalmazáson alapuló, kisebb jelentőségű hatósági rendelkezések és a törvényen alapuló hivatalos kiadványok között. 2. cikk. A hivatalos kiadványok és hatósági irományok meghatározása Ugyancsak igen fontos cikk, mert itt is arról volt szó, hogy a brüsszeli egyezmény elavult formuláját revideálják. Az első bekezdés felsorolja a fő típusokat, a második viszont megállapítja, hogy végül is minden állam maga határozza meg a cserélhető kiadványait. A harmadik bekezdés kirekeszti a bizalmas anyagot. Bár a cím „definíciót" mond, valójában nem meghatározásról, hanem egy reprezentatív jegyzékről van csupán szó, ami inkább vezérfonalat kíván adni (W.Gox). Ezt bizonyítja az is, hogy G. Busse kiemeli, hogy a felsorolás végén szere45