AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
I. A könyvtár életéből - Gombocz István: Unesco egyezmények a nemzetközi kiadványcsere szabályozására
lelassította az anyag útját. A változó időkhöz történő alkalmazkodás lehetősége ugyancsak kimaradt az egyezményekből. Mégis az 1886-os egyezmények változatlanul érvényben maradtak az új Unesco-egyezmények életbelépése után is. Az Országos Széchényi Könyvtár keretében működő Nemzetközi Csereszolgálat ma is ezen az alapon kap pl. Svájcból és az Egyesült Államokból parlamenti kiadványokat. Sőt a belga csereközpont az 1886-os egyezményre hivatkozva 1963-ban közölte, hogy a részünkről történt lemondás ellenére ragaszkodik valamennyi belga hivatalos kiadvány megküldéséhez. Részben a brüsszeli hibákon okulva 1902-ben Mexikóban létrejött az első amerikaközi többoldalú csereegyezmény, amelyhez a legtöbb amerikai állam csatlakozott. Az egyezmény nem kívánja csereirodák felállítását, mert a hivatalos anyagot diplomáciai úton kell továbbítani, viszont a hivatalos kiadványok körét bővebben határozza meg és ide sorolja az országok történetével, földrajzával, közigazgatásával foglalkozó alapvető munkákat is. A beérkezett külföldi anyagról értesítést kell közzé tenni a hivatalos lapban, hogy így az érdeklődők értesüljenek arról, hogy mi és hol hozzáférhető. A különféle európai kongresszusok kísérletei a brüsszeli egyezmények módosítása céljából zátonyra futottak. Az első világháború után a Nemzetek Szövetségének keretében működő Commission Internationale de Cooperation Intellectuelle 1923-ban foglalkozott a kérdéssel és néhány korszerű elvet tartalmazó javaslatot is kidolgozott. 1936-ban, Buenos Airesben ismét az amerikai államok kötöttek egy többoldalú regionális egyezményt, mely több szempontból figyelmet érdemel: a szerződő államok a jellegzetesen hivatalos anyagon kívül folyamatosan megküldik egymásnak a saját országuk tudományos és kulturális haladását reprezentáló fontos műveket, és ezek együttes használata és bemutatása céljából nemzeti könyvtáraikban a szerződő feleknek megfelelő külön szekciókat rendeznek be. Ugyanezek a nemzeti könyvtárak kétoldalú megállapodásokkal rendszeressé teszik saját kiadványaik, valamint Amerika története szempontjából fontos dokumentumok cseréjét. Mindez nagyon hasonlít a szocialista országok kulturális egyezményei nyomán kialakult széles körű könyvcserére, valamint a nemzeti könyvtáraik közötti saját kiadványok cseréjére, és arra mutat, hogy a szoros kulturális együttműködés szándéka már akkor hasonló módszerek kidolgozásához vezetett. Negatív vonatkozásban is van hasonlóság: nem állítanak fel csereközpontokat, nem gondoskodnak az anyag szállításának és vámmentességének kérdéseiről. A lényeges különbség viszont az, hogy többoldalúak és nem kétoldalúak és rendezik a hivatalos anyag ügyét is, amit a szocialista országok egyezményei nem tesznek. AZ ŰJ UNESCO-EGYEZMÉNYEK ELŐKÉSZÍTÉSE 1945—1966 Az Unesco számára Alkotmánya írja elő, hogy a kiadványok és más dokumentumok rendszeres, és széles körű cseréje írtján a szellemi tevékenység minden ágában előmozdítsa a nemzetek közötti kulturális együttműködést és olyan módszereket dolgozzon ki, amelyekkel minden nép számára hozzáférhetővé teszi a más 38