AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Kozocsa Sándor: Casanova Magyarországon

a válogatásban elsősorban a diplomáciai és kortörténeti vonatkozások dominálnak, s ezért a válogatás — amit a kritika is kifogásolt — nem éppen Casanovái, méltán írhatta nem indokolatlan maliciával egyik kritikusa: „elég mostohán bánt a gáláns kalandokkal, csupán néhányat adva ízelítőül — köztük a tündéri pétervári Zaireidillt — s ez annál sajnálatosabb, mert hisz a szerző világhírnevét épp ezek a remekbe elbeszélt pajzán históriák alapozták meg. . . "

59 A válogató a következő fejezetekre osztotta a memoárt: Eletem rövid története — Párizsban — Bécsben — Velencében — Párizsban — Genfben -— Rómában — Londonban —• Berlinben — Pétervárott és Moszkvában.

60 1960 augusztusában a vajdasági Híd c. szépirodalmi és kritikai folyóiratban került nyilvánosságra Az erkölcsös Casanova beszámoló a Memoir e-ók teljes (?) párizsi kiadásáról. Az érdekes jelentést részletesen bemutatjuk: „F. A. Brockhaus, wiesbadeni és a Librairie Plön párizsi könyvkiadó vállalatok márciusban, közös, kiadásban jelentették meg Casanova emlékiratainak első két kötetét, amelynek a címe alatt a következő, eddig hiányzó szöveg áll: Edition integrale — teljes kiadás. A világirodalom egyik jellegzetes önvallomása jelenik meg tehát hiteles szöveggel, amelynek utolsó szavait 1798-ban írta le a szerző. Casanova örököse, Carlo Angiolini, adta el a kéziratot a Brockhaus vállalat alapítójának — a kért 2000 helyett — 200 tallérért s az emlékiratok azóta számtalan kiadásban láttak nyomdafestéket, a valóságos és az irodalmi kalandok kedvelőinek nagy örömére. Az eltelt 162 év alatt azonban két szerkesztőn, a német Schützern és a francia Laforgue-on kívül senki sem látta az eredeti kéziratokat, amelyeket holmi — állítólag — erkölcsi szempontokból zár alatt tartottak, kezdetben a Brockhaus-ház szekrényeiben, az első világháború óta pedig banktrezorokban. A második világháború kishíján elpusztította Casanova emlékiratait, amelyeket — miután Brockhaus emigrált Lipcséből —• egy nagy ládában szállítottak a vállalat új székhelyére, Wiesbadenba, s ez év február 23-án bocsátották néhány szakértő, közöttük Herman Kesten rendelkezésére. Kesten könyvet is írt Casanováról és Rómából repült Németországba. J. Rives Childs Nizzából érkezett Wiesbadenba. A harmadik szakértő Thilo Koch volt, s az itt említett tényeket a Die Zeit-hői, az ő cikkéből idézzük. Az emlékiratokat Jacques Casanova de Seingalt Vénitien: Histoire de ma vie címen, francia nyelven, 12 kötetben jelentetik meg. A másolás, kommentálás és összehasonlítás hatalmas munkáját Hübscher és felesége végzik. Az előkészítés során derült ki, hogy az eddig megjelent (7asímom-emlékiratok nem sokban térnek el az eredetitől, s ha el is térnek — a várakozások ellenére — sem csökkentik a szerző erkölcsi tekintélyét. Casanova szövege keményebb, reálisabb, egyszerűbb, hitelesebb és tisztább, mint az átdolgozott kiadásoké. A szerelmi kicsapongások leírása, sokhelyütt, nem Casanova tollából ered, a másolók csempészték a szövegbe, akik a nagy velencei kalador élményeitől fölhevülve egy lépéssel tovább mentek."

61 A Nők Lapjának 1962-es évfolyamában ismét felbukkant a tabáni „legenda"^ amint azt öreg Sztankő Juszti néni dédanyjától (?) hiteles emlékként örökölte. Ebből is látható, hogy Held Albert kegyes „csalása" félszázadon keresztül foglalkoztatta írók és hírlapírók, sőt még ma is élő személyek fantáziáját.

62 Ha azonban semmiféle kiadásból, vagy még kiadatlan kéziratból nem derülne ki Casanova magyarországi, illetve budai tartózkodásának nyoma, akkor az egész történetet a legendák világába kell utalnu nk. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Tájékoztató a megjelenő könyvekről c~ 280